Sarkozy Franciaország "zsidó gyökereire" emlékeztetett

2011. február 10. 16:29 MTI

Az államfő megválasztása óta második alkalommal volt annak az eseménynek a díszvendége, amelyen mintegy ezer közéleti személyiség, több miniszter, jobb- és baloldali politikusok, valamint zsidó, keresztény és muzulmán vallási vezetők vettek részt.

"Ha Franciaországnak vannak keresztény gyökerei, akkor zsidó gyökerei is vannak. A zsidóság már akkor jelen volt Franciaországban, amikor Franciaország még nem is volt Franciaország, és még azelőtt, hogy felvette volna a kereszténységet" - idézték a csütörtöki lapok az elnököt. Hozzátette: "Igen, a judaizmus is hozzátartozik Franciaország gyökereihez, és minden francia, legyen bármilyen vallású vagy származású, büszke lehet rá".

Sarkozy arra is kitért, hogy "nem felejti el a kollaboráció sötét időszakát, amikor a törvények egy iszonyatos antiszemita politika szolgálatában álltak". "De az én Franciaországom, a mi Franciaországunk nem ez. A mi francia történelmünk az a történelem, amit együtt építettünk, az a történelem, amely közös, és amelyet senki nem vitathat el tőlünk. Az országunk történelme szempontjából nincsenek közösségek vagy kisebbségek" - tette hozzá az államfő, külön megemlítve Émile Zola, Marcel Proust írók, a halálbüntetés eltörlését kezdeményező szocialista Robert Badinter vagy az abortuszt engedélyező centrista Simone Veil nevét.

A köztársasági elnök elítélt minden vallási hely elleni támadást, amelyet a "köztársaság megsértésének" nevezett. Emlékeztetett arra, hogy a "vallási vandalizmus" nemcsak a zsidó, hanem a muzulmán és a keresztény imahelyeket is sújtja. A tudósítások szerint Sarkozy beszédében üdvözölte "az arab népek tavaszának kezdetét", mert "az pozitív és autentikus". "A tunéziai vagy egyiptomi tüntetők nem azt kiabálták, hogy le a Nyugattal, le Amerikával vagy le Izraellel. Nem a misztifikált iszlám aranykorába való visszatérést hirdetik és egyetlen kisebbséget sem támadtak" - hívta fel a figyelmet a francia elnök.

Szerinte ezért Franciaországnak "feladata" segíteni a tunéziaiakat és az egyiptomiakat a demokráciáért folytatott harcukban, de ez nem jelenti azt, hogy abba bele kell avatkozni. Véleménye szerint ugyanakkor nehéz megmondani, "mi lesz a következő lépés", és egy "durva vagy diktatórikus elhajlás" sem zárható ki a fellázadt arab országokban.