Debreceni halmok, történelmi távlatokban

2011. január 14. 09:47 MTI

A város mélységét egy legenda úgy láttatja, hogy híres református nagytemplomának toronygombja egyenlő tengerszint feletti magasságban van a látóképi csárda küszöbével, ámbár a hites földmérők ezt cáfolják. A kiemelkedések egyikét pedig egyenesen a debreceniség meghatározásában is megemlítik, mondván: az az igazi debreceni, akinek a köldökzsinórját Basahalma és a Péterfia közötti helyen vágták el. Ez volt a korai Debrecen két szélső pontja, ma már mindkét földrajzi hely a városhatáron belülre esik, a Péterfia utca eleje, ahol régen városkapu állt, nem máshol, mint a város szívében található.

Ezzel már meg is érkeztünk Debrecen leghíresebb kiemelkedéséhez, a Basahalomhoz, amely a református nagytemplomtól légvonalban mintegy négy kilométerre van. Nagy részét a feljegyzések szerint Rusztán török nagyvezír hordatta össze a környéken lakókkal. Bethlen Gábor itt tanácskozott Murtéza basával 1629-ben. De itt táborozott a hírhedt Szejdi Mehmed basa is 1660-ban, amikor a Hajdúszoboszlót és más, kisebb településeket felégetett, Debrecent pedig megsarcolta.

Az összehordott föld minden bizonnyal egy már meglévő kurgánt nagyobbított meg abból a célból, hogy magasabb helyen legyen a török vezéri sátor. Zoltai Lajos régész, debreceni muzeológus 1906-ban egy részét feltárva hét méteres mélységben fával fedett, de már régen kifosztott, több ezer éves sírt talált, benne egy kinyújtóztatott csontvázzal. Gazdája a gödörsíros kurgánok népéhez tartozó harcos lehetett.

A másik híres debreceni domb a Nagysándor József-halom, amelyet a debreceni csatáig Kokasló-halomnak neveztek. Jelentése megfejthetetlen, előtagja a kakas hajdúsági megfelelője, de hogy azt miként kombinálták össze a lóval, nem tudható. Ha ugyan összetett szóról van szó, és nem pedig arról, hogy a kakas kimagaslik (kikakaslik?) a domb tetejéből…

Újabb nevét az adta, hogy az 1848/49-es forradalom és szabadságharc egyik utolsó csatája zajlott itt 1849 augusztus 2-án. A debreceni csatát Nagysándor József honvédtábornok vezényelte. A domb tetején álló vezéri sátrából a leendő aradi mártír tábornok jól átláthatta a csatamezőt, amelyen tízezer fáradt magyar katona és a Paskievics orosz tábornok 80 ezres serege vívott egyenlőtlen küzdelmet. Százötven magyar honvéd esett el, akik egy másik, Debrecen belterületén álló kisebb dombon ekkor kialakított honvédtemetőben alusszák örök álmukat. Emléküket egy mauzóleum, a debreceni csatáét pedig az azóta Nagysándor-dombnak nevezett halmon emelt emlékmű és obeliszk is őrzi.

Ezek Debrecen leghíresebb halmai, de nem a legmagasabbak. Az utóbbi címet a Kamarás-halom érdemelte ki, amelyik jól látható a Budapest-Debrecen-vasútvonalon haladó kocsikból is. Erről egy 1435-ös oklevél is úgy nyilatkozik, hogy földje emberemlékezet óta a debreceni cívisek tulajdonában volt. Szántóterület veszi körül, amely törvénytisztelő módon megmarad az alapszinten, nem szántanak el a halomból semennyit.

Az említetteken kívül számos, kevésbé nevezetes régi kiemelkedés is található a város területén. A város lakott területén belül álló Hegyes-halom tetején a hatvanas években még beton alapon nyugvó kilátót is készítettek, télen a környékbeli gyerekek itt szánkóztak. Egy másik, a debreceni Nagyerdőn található homokdombot pedig korábban lődombnak, golyófogónak használták az itt éles lövészeten gyakorlatozó katonák. Manapság ez a kiemelkedés a vidám park része, erre épült az óriáskerék.

Vannak azonban újabb kori kialakítású dombok is Debrecenben, amelyek alapjául az szolgált, hogy a város Újkert lakónegyede helyén dimbes-dombos homoki szőlők foglaltak helyet, az ide tervezett panelházak számára viszont sík területet kellett létrehozni. Kézenfekvő volt az ötlet, hogy a legyalult talajt egy-egy helyen deponálják, és a történelem előtti korban gyökerező halmokkal összemérhető magasságú dombot hozzanak létre. Így alakult ki a Menyhárt téri és a Thomas Mann utcai szánkódomb, a gyerekek legnagyobb örömére.

Az említett és nem említett halmok utóélete változatos. Szerencsére a megsemmisülés ma már nem fenyegeti őket, hiszen törvényes védelem alatt állnak. Az utóbbi években egyszer fordult elő, hogy egy város környéki halomba jócskán beleszántottak, de az ügy akkora port vert fel, hogy nem valószínű hasonló atrocitás. A történelmileg híres Nagysándor-dombon rendszeresen megünneplik a történelmi évfordulókat, a Basahalom és más ősi dombok felett környezetvédők bábáskodnak.

Többször is felmerül a kunhalmok régészeti feltárása, illetve annak bemutatása, hogy mit rejtenek ezek az ősrégi kurgánok, milyen célt szolgáltak. Eltekintve Zoltai Lajos már említett feltárásától, ilyesmi nem zajlott mostanában. A város és a megye régészeinek elég feladatot adott a sztrádaépítés előtti feltárás. A halmok ilyen jellegű vizsgálata jóval kényesebb kérdés, csak a legóvatosabban történhet, hiszen a megbolygatás tönkre is teheti őket.