Bruno Kreisky
2010. december 20. 16:05
(1911-1990)
Bruno Kreisky egykori osztrák szövetségi kancellár, aki aktív semlegességi politikájával nemzetközi tekintélyt szerzett hazájának 1911. január 22-én született Bécsben.
Egy bécsi zsidó textilgyáros második gyermeke volt, s már középiskolai évei alatt szoros szálak fűzték a szociáldemokrata mozgalomhoz. A pártot 1934-ben betiltották, Kreiskyt a következő év januárjában hazaárulás vádjával bíróság elé állították, és rövid időre börtönbe került. Utolsó jogi diplomáját egy nappal az Anschluss (Ausztriának a náci Harmadik Birodalomhoz csatolása) után tette le, ezután a Gestapo internálta.
Szeptemberben Svédországba emigrált, ahol közgazdasági tanulmányokat folytatott, újságíróként tevékenykedett, és megnősült: egy osztrák származású svéd nagyvállalkozó lányát vette el. A háború után 1950-es hazatéréséig Stockholmban hazája külképviseletén dolgozott.
Ausztriában továbbra is külügyi megbízatásokat kapott, 1955-ben mint államtitkár és az osztrák semlegesség híve vett részt az osztrák államszerződésről folytatott tárgyalásokon. 1959-től 1966-ig külügyminiszter volt, majd 1970 és 1983 között kancellár. 1967-ben lett az Osztrák Szocialista Párt elnöke, és 13 éves kancellársága idején pártja három választáson - 1971-ben, 1975-ben és 1979-ben - győzött. 1983-ban az abszolút többség elvesztését követően lemondott a pártelnökségről, de 1987-ig tiszteletbeli elnök maradt. A Szocialista Internacionáléban 1976-tól majdnem haláláig, 1989-ig elnökhelyettesi pozíciót töltött be.
Willy Brandt nyugatnémet kancellár és Olof Palme svéd kormányfő mellett az enyhülés szószólója, az egyesült Európa eszméjének propagálója volt. Az átfogó európai kérdésektől visszahúzódó Svájc példájával szemben hirdette és bizonyította, hogy az aktív semlegességi politika révén a kis Ausztria is fontos szereppel bírhat, híd lehet Kelet és Nyugat között.
Kreisky vitathatatlan érdemeket szerzett a kelet-európai országokhoz fűződő viszony javítása terén, miközben komoly szerepet vállalt a közel-keleti konfliktus rendezésére tett kísérletekben. Egy értékelője szerint: "Felismerni a kis államiság korlátait, és mégsem hagyni az országot provincializmusba süllyedni, ezt vitte művészi tökélyre Bruno Kreisky." Élesen elhatárolta magát a kommunizmustól, s a humánus szociáldemokrata társadalmi megoldás híve volt. Az enyhülés idején felvette a kapcsolatot a kommunista kormányokkal, Kádár és Kreisky első bécsi találkozójakor a nemzetközi sajtó új "K. und K." korszakról cikkezett.
A népnyelv által I. Brunónak, Mária Terézia utódjának nevezett, határozott, de minden diktatórikus hajlamtól mentes politikus 1990. július 29-én szívelégtelenségben hunyt el Bécsben. Halálának 20. évfordulóján, 2010 októberében és decemberében két produkcióval is megemlékezett róla a bécsi színházi világ, felelevenítve életének fontosabb mozzanatait.