Bajban vannak az egykori szovjet gyárvárosok
2010. november 11. 10:59 The New York Times
Meg vannak számlálva a szibériai Bajkalszkban található papírgyár napjai, s könnyen lehet, hogy az üzem a várost is magával rántja a gazdasági kilátástalanság szakadékába.
A modernizáció jegyében a kontinensnyi birodalom számos, a bajkalszkihoz hasonló közösséget hozott létre a világtól elzárt szárazföldi területeken. Ma Oroszországnak ugyanis azzal a problémával kell szembenéznie, hogy a helyiek sokszor egyetlen – többnyire halódó – gyártól függenek.
A Bajkál-tó partján fekvő gyárat a Kreml 2008-ban záratta be. A szovjetek a hatvanas évek közepén építették a papírgyárat, amelyet a birodalom széthullása után privatizáltak. A bezárása mellett kardoskodók szerint a már a megépítésekor is elavult technológiával dolgozó üzem évtizedek óta környezetszennyező tevékenységet folytatott, ezért a gyártás beszüntetése időszerű volt.
A több mint kétezer dolgozó – vagy azok szülei és nagyszülei – a kommunizmus évei alatt az állandó lakhely reményében érkezett a Bajkál-tó parti településre. Érthető módon a reményvesztett munkások révedezve tekintenek a múltba, amikor még biztos fizetéssel rendelkeztek, volt tető a fejük a felett, a gyár pedig üdülésre küldte az alkalmazottakat.
A dolgozók nem értenek egyet a becslések szerint a világ édesvízi készletének 20 százalékát tartalmazó Bajkál-tó szennyezésének vádjával sem. Az egyik alkalmazott, Eduard Merkulov szerint rossz döntés volt a szovjetek részéről a tó partjára építeni a gyárat. „Az egyértelmű, hogy egy vegyi anyagokkal dolgozó üzemnek nem szabadott volna ide települni, de most valamit tenni kellene azért, hogy az emberek munkához jussanak” – mondta a férfi.
Oroszországban az egyik legégetőbb probléma a gyárvárosok kérdése, különösen azóta, hogy a gazdasági stagnálás miatt a csökkenő energiaárak megfosztják a központi költségvetést legfőbb bevételi forrásától. A Kremllel szoros kapcsolatot ápoló Oleg Deripaska birtokában levő bajkalszki gyárat 2008-ban zárták be, mivel pénzügyileg veszteséges, a klór, a különböző nehézfémek és más rákkeltő anyagok tárolása pedig környezetkárosító volt.
A helyzetet csak bonyolította, hogy a gyár vezetése több millió dollárral tartozott a dolgozóknak. A tiltakozó megmozdulások végül eredményre vezettek, az üzem engedett a dolgozók követelésének, s kifizette a tartozásokat. Bajkalszk azonban csak egy azon számtalan város közül, amely hasonló problémákkal küzd, ráadásul a település helyzeti előnyét sem tudták kamatoztatni a döntéshozók, a Bajkál-tó ugyanis az egyik fő turistalátványosságnak számít Oroszországban.
Januárban Vlagyimir Putyin miniszterelnök egy huszárvágással kinyittatta a gyárat, de a környezetvédők legnagyobb megdöbbenésére kivette a szabályozások hatálya alól az üzemet, a termelés költségét pedig visszafogta. Ezzel párhuzamosan a dolgozók bérei is meredeken zuhantak, sokan ezért nem látják biztosítottnak jövőjüket – se pedig a gyárét.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
