Kilencven éves lett "Nagy-Berlin"
2010. október 4. 13:45 MTI
Kilencven évvel ezelőtt, 1920. október elsején jött létre a ma ismert határok közötti Berlin, amely akkoriban a Föld második legnagyobb kiterjedésű metropoliszának számított (csak Los Angeles előzte meg), népességét tekintve pedig a harmadik helyen állt London és New York mögött.
A naggyá válás nem ment könnyen. Az akkori berlini magisztrátus (önkormányzat) által kiszemelt települések többsége ugyanis hevesen ellenezte, hogy a főváros az ő bekebelezésük árán növekedjék. Ezért az utolsó pillanatig tiltakoztak a tervezett fúzió ellen. Sokáig úgy tűnt, hogy sikerrel.
A politikai pártok között ugyanis komoly szövetségesekre találtak. Az akkori Berlin körül elterülő városok és községek beolvasztását csak a szociáldemokraták (SPD) és a korábban e pártból kivált független szocdemek (USPD) szorgalmazták a porosz tartományi gyűlésben. Az önállóságukhoz makacsul ragaszkodó településeket támogatva viszont ellenezte a bekebelezést a Német Nemzeti Párt, a Német Néppárt és a katolikus Centrum párt.
Az első két olvasásban az előterjesztés nem kapott többséget. A harmadik olvasás után, 1920. április 27-én következett a döntő szavazás. A porosz parlament 402 képviselője közül 84 hiányzott az ülésről - közülük 67-en igazolatlanul. Utóbbiak zöme a Centrum honatyái közül került ki, amely párt így közvetve a fúziót támogatta. A bekebelezést végül 165:148 arányban fogadta el a tartományi gyűlés.
A döntés eredményeként hét város - köztük Charlottenburg, Schöneberg, Spandau, Wannsee és Wilmersdorf -, 59 község és 72 uradalmi körzet került Berlin határain belülre. A német főváros területe több mint tízszeresére (878 négyzetkilométerre) nőtt, népessége pedig megduplázódott, elérve a 3,8 milliót.
A folyamatos ház- és útépítések következtében "kis Berlin" és környezete már a századforduló előtt szervesen összenőtt. Közigazgatási szempontból viszont olyan állapotok uralkodtak, mint a középkori német birodalomban, amely több száz hercegségre, grófságra, őrgrófságra, fejedelemségre, érsekségre, szabad városra és hasonlókra tagolódott - és mindegyik saját pénzzel, vámjoggal, törvényekkel stb. rendelkezett.
1900 táján a későbbi Nagy-Berlin térségében még száznál több város és község létezett, ezekben 43 gáz-, 17 víz- és 15 áramszolgáltató cég működött. A széttagoltság olyan döbbenetes helyzettel járt, hogy míg a Tegeli-tó vizét Berlin ivóvízellátás céljára hasznosította, aközben két község: Reinickendorf és Tegel a maga szennyvizét vezette be a tóba...
Ma már hihetetlenül hangzik, de tény, hogy a fúzió előtt a Nollendorfplatzon (amely ma Berlin szívében fekszik) három város határa metszette egymást: Schönebergé, Charlottenburgé és Berliné. A Nagy-Berlint létrehozó parlamenti határozat nélkül Erich Kästner regényhőse, Emil Tischbein és "detektív" barátai négy városon át lettek volna kénytelenek üldözni a drezdai fiú pénzét ellopó Grundeis urat.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
