Németek mentették a lezuhant brit pilótákat

2010. szeptember 2. 09:51 The Daily Telegraph

Dr. Richard North hadtörténész legújabb, az angliai csatáról írt, és jövőre megjelenő The Many című könyvéből kiderül: amikor a pilóták vízbe estek, nagyon kevés esélyük volt a túlélésre, hacsak egy elhaladó hadi- vagy halászhajó fel nem vette őket. Csak 1940-ben legalább 200 pilóta halt meg: a vízbe zuhant gépek pilótáinak 80 százaléka veszett oda szükségtelenül.

A németek azonban sikeresek voltak a mentésben, és 1935-ben felállított szervezetük egy Dornier 24-es, fehérre festett, vöröskereszttel ellátott hidroplánnal kereste a lelőtt katonákat. Akciójuk olyannyira sikeres volt, hogy a brit királyi légierő vezetése ezen gépek lelövésére adott utasítást. North szerint ez volt a háború egyik legszégyenteljesebb epizódja, hiszen sokszor az angol pilótáknak is ez volt az egyetlen esélye a túlélésre.

A brit vezetés azonban nem hitt ebben: szerintük ugyanis mivel sok hajó közlekedik a csatornán, valaki biztosan észreveszi majd az embereiket. A légierő vezetői azonban elég hamar elbizonytalanodtak, és augusztus 19-én már azt az utasítást adták ki, hogy ha lehet, a gépek ne merészkedjenek a nyílt víz fölé. A pilótahiány augusztus végén már majdnem a küzdelmek elvesztését jelenthette volna, ám amikor a légi harcokat áthelyezték a szárazföld fölé, akkor fordulni látszott a szerencse.

Voltak persze kísérletek a lezuhantak keresésére: a brit szerencsétlenkedésen feldühödve RF Aitken új-zélandi repülőszázados elkötött egy Walrus hidroplánt, és a nyár folyamán 35 angol és német pilótát mentett meg a tengeren.

Érdekesség, hogy a brit királyi légierő később feleszmélt, ám a hivatalos mentőalakulatokat csak 1941 végére sikerült felállítani. Ünnepelni ma sincs túl sok ok a szigetországban: a gazdasági válság következtében végrehajtott megszorítások miatt nemrég leállították a Nimrod mentőrepülők működését, így a légierő újfent mentőalakulatok nélkül merészkedhet ki a tenger fölé.