Fantasztikus sírba temették a mocsika tinédzsert

2010. augusztus 17. 08:33 MTI

Sipán Peru északi részén, Chiclayótól 33 kilométerre található város volt, ahol az inkák előtt 1000 évvel élt mocsika nép piramisai álltak. 1987-ben egy régészcsapat tüzetesebben szemügyre vette a romokat, és egymásutánban 13 különböző sírt fedezett fel.

Az egyes sírokban megtalált kegyeleti tárgyakból és felajánlásokból következtetve kaptak képet az egykori mocsika társadalom hierarchikus felépítéséről. A piramis legtetején bukkantak rá a legértékesebb tárgyakkal teli sírra, majd egyre lejjebb haladva újabb sírkamrákat fedeztek fel. Minél lejjebb hatoltak, annál kisebbek és jelentéktelenebbek lettek a sírkamrák, ebből is következtettek arra, hogy az uralkodó lehetett a legfelső, egyes számú sírkamrában.

Az egyetlen kivétel a piramis legalján talált, igen értékes tárgyakkal teli kamra, ahol feltételezések szerint egy idősebb uralkodó nyugodott. Mivel az egészet egy ma már Sipánnak nevezett területen találták, így az 1. számú sírból származó maradványokat El Senor de Sipán (Sipán ura) névre keresztelték.

Mint a legelső sipáni temetkezést felfedező Walter Alva rámutat, néhány napja kezdték el megtisztítani az eddig feltáratlan területet, s eközben fedezték fel a sírkamra bejáratát, ahol egy 70 centiméter széles és 4 méter hosszú árokban bukkantak rá a nádfonatú koporsóra. A koporsóban egy tinédzser, vélhetően egy fiú földi maradványai voltak. A 135 centiméter magas kamasz 12-14 éves korában távozott az élők sorából az i.sz. 4. században, így halála megelőzte Sipán urának elhunytát. Ez a tizenhatodik sír, amelyet a mocsika előkelőség temetkezési helyén, a két piramis alkotta komplexumban fedeztek fel.

Walter Alva ismertetése szerint a koporsó közelében négy nagy, ételmaradványokat tartalmazó kerámiaedény sorakozott. A koporsó belsejében további négy edény volt, valamint néhány réztárgyat is találtak. A kerámiatárgyak között előkerült égetett agyagból gyártott "földimogyoró" - ez a motívum Sipán urának fém nyakékében is előfordul. "A mocsikák számára a földimogyorónak a halottkultuszhoz és az újjászületéshez kötődő speciális jelentősége volt" - magyarázta Walter Alva.

A nádfonatú koporsó mellett heverő lámacsontváz és egyéb jelek alapján a régészek arra következtettek, hogy eddig a sírkamrának csupán egy töredékét tárták fel. Mint Walter Alva kiemelte, az új temetkezési "platform" felfedezése rendkívüli jelentőséggel bír, mivel segítségével megismerhető a sírkamrák sorrendje, s megállapítható, hogy a bennük nyugvó személyek milyen pozíciót foglaltak el a mocsika társadalomban.

A mocsikák dél-amerikai indiánok voltak, akik az Andok környékén, Peru észak-nyugati partvidékén az 1-7. század között leginkább a folyóvölgyek oázisaiban éltek. A 300 és 800 között virágzott (majd ezután rejtélyesen eltűnt) mocsika vagy moche birodalomban - a mai Trujillo 480 kilométernyi környékén - 15 ezren élhettek. A nép, amely istenei engesztelésére az emberáldozattól sem riadt vissza, nem volt fejletlenebb, mint a majdnem ezer esztendővel később élt inkák.