Fehér zsidóknak tartották a hollandokat a nácik
2010. augusztus 16. 11:42
Több ezer kilométert gyalogoltak a holland telepesek, míg végül eljutottak Kelet-Európába, hogy aztán felajánlják szolgálataikat a náciknak, de a németek végül nem kértek a "fehér zsidóknak" tartott önkéntesek segítségéből – állítja egy új kutatás.
Körülbelül ötezer holland telepes fogott vándorbotot 1942 és 1945 között, hogy „jó náciként” Ukrajnába és Litvániába menjen, ahol a nácik kelet-európai gyarmatosításából szerették volna kivenni a részüket. Az eddig még a holokausztkutatók előtt is ismeretlen történetet a jeruzsálemi Jad Vasem múzeumban a múlt hónapban tartott előadássorozat járta körül.
A holland volt az idáig egyetlen olyan, beazonosított külföldi népcsoport, amely bizonyíthatóan részt vett az Auschwitz előtti kelet-európai népirtásokban. A legújabb kutatások most rávilágíthatnak az árják közötti hierarchikus viszonyok különbségeire.
Dr. Geraldine von Frijtag Drabbe Kunze, az uthrechti egyetem tanára előadásában „átlagos holland” farmereknek nevezte a szóban forgó személyeket, akiknek az erős ideológiai kötés miatt nem sikerült gyökeret ereszteni Ukrajnában. A konferencián 35 tudós vett részt 13 országból, s olyan kevéssé ismert témákat vitattak meg, mint a görög kollaboránsok, valamint a jugoszláv partizánok és a zsidó ejtőernyősök kapcsolatának kérdése.
A holland telepeseket a fasiszta NSB párt által felállított NOC nevű állami szerv toborozta. A nácik a hollandokat más északi népekkel egyetemben az árják közé sorolta, s a némettel közel hasonló szintre helyezte a faji hierarchiában. S habár más európai országok szoros kapcsolatot ápoltak a hitleri Németországgal, Hollandia volt az egyetlen olyan ország, amely bátorította állampolgárait a külföldi gyarmatosításba való bekapcsolódásra.
A hollandok annak ellenére vettek részt a vállalkozásban, hogy tudták: a nácik addigra már több mint két millió zsidót öltek meg – magyarázta von Frijtag. Azok a családok, akik végül visszatértek az anyaországba, nem a genocídiummal magyarázták tettüket, hanem a partizánok bosszújától való félelem vezérelte őket.
Az egyik önkéntes, H.C. Van Maasdijk visszaemlékezésében lejegyezte, hogy mennyire szívélyes fogadtatásban volt részük. Wilhelm Kube, a hírhedt körzeti megbízott beszédében „páratlan civilizációs feladatnak” nevezte az eladdig jórészt a német vállakra nehezedő akciót. A meleg hangú retorika azonban nem párosult a németek vendégszeretetével: a hollandokat nem szívlelték a nácik, akik úgy látták, hogy a hollandok barátkozni kezdenek az alacsonyabb rangúnak tartott szlávokkal.
Néhányuk például vilniusi nőt vett el feleségül, majd amikor nyilvánvalóvá vált számukra, hogy a Harmadik Birodalom napjai meg vannak számolva, hazavitték újdonsült hitvesüket. Tovább szította a feszültséget, hogy a hollandok bekapcsolódtak az ukrajnai fekete-piacba, s mindenüket – még pártegyenruhájukat is – pénzzé tették.
Von Frijtag szerint a Kelet-Európába érkezők háromnegyede ideológiai megfontolásból, a többiek pedig gazdasági okok miatt telepedett le. Az általa vizsgált 150 személy közül 111 ügye a háború után a holland hadibíróságon landolt.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
