Atomcsapásoktól a nukleáris békéig
2010. augusztus 6. 12:24
Charles Sweeney és a második bevetés
A támadás után az USA ultimátumot küldött Japánnak, ám miután erre nem érkezett válasz, augusztus 9-én végrehajtották a második atomcsapást is. A bevetést ismét az 509. vegyes repülőcsoport B-29-ei végezték. A bombát Charles Sweeney őrnagy Bockscar becenevű gépe szállította. Charles Sweeney 1919-ben született a Massachusetts állambeli Lowellben. 1941. áprilisában lépett be a légierőbe. Kétéves kiképzést követően a floridai Eglin Field légibázisra vezényelték, ahol berepülőpilóta lett.
1944-ben megkapta őrnagyi kinevezését, és egyidejűleg áthelyezték a nebraskai Grand Islandra, ahol a B-29-esek pilótáinak kiképzésében vett részt. Mint a B-29-esek kiváló ismerőjét őt is bevonták a Silverplate programba - ebben kiváló repülőtudása mellett az is szerepet játszhatott, hogy a programot vezető Tibbets ezredessel személyes jó barátok voltak. Így 1945 júniusában Sweeneyt is Tinianra vezényelték, és megkezdődött a felkészülés az atomtámadásra.
A Hirosima elleni akcióban Sweeney vezette az egyik időjárás-megfigyelő repülőgépet. Két nappal később pedig parancsot kapott, hogy 9-én ő dobja le a Fat Man (Kövér Ember) becenevű plutóniumbombát. Érdekesség, hogy mivel Sweeney addigi karrierje során végig tesztpilótaként, illetve oktatóként dolgozott, a Fat Man volt az első bomba, amit ellenséges területre dobott.
Bár Sweeney kezdetben a Grand Artiste nevű B-29-essel repült, erre a feladatra egy másik bombázót, a Bockscar-t kapták, mert csak ez volt felszerelve a plutóniumbomba szállításához szükséges berendezésekkel. (A gép egyébként Fred C. Bock kapitány, az eredeti pilóta nevét viselte.) A Fat Man-akció során Bock helyett Sweeney volt a gép parancsnoka. A személyzetet Charles Albury másodpilóta, Fred Olivi másodpilóta, James Van Pelt navigátor, Raymond "Kermit" Beahan bombázótiszt, Abe Spitzer rádiós, John D. Kuharek repülőmérnök, Ray Gallagher helyettes repülőmérnök, Edward Buckley rádiós és Albert Dehart faroklövész alkották. A szokásos tízfős legénység erre a napra további három személlyel bővült, a gép fedélzetén utazott még a haditengerészet kötelékében szolgáló Frederick L. Ashworth fegyvermérnök, Philip Barnes segéd-fegyvermérnök és Jacob Beser rádióelhárító is.
A Fat Man célbajuttatása nem volt komplikációktól mentes. Az elsődleges célpontot, Kokurát sűrű felhőréteg borította. Ráadásul meghibásodott a Bockscar egyik üzemanyagpumpája is, és ez jelentősen csökkentette a gép hatótávolságát. Sweeney előtt két lehetőség állt: vagy beledobja a bombát a Kínai-tengerbe, vagy megpróbál a szintén felhős, de közelebb lévő Nagaszakira csapást mérni. Sweeney az utóbbi mellett döntött.
A Bockscar helyi idő szerint 11 óra előtt érte el a várost. Az első rárepülésnél sikerült egy rést találniuk a felhőrétegen, melyen keresztül feltűnt az Urakami, a város keresztény negyede, melyben számos ipari létesítmény, kórház és iskola is helyet kapott. A bombát 9600 m magasságban oldották ki. A bomba 11.02-kor, 600 m-re a város fölött robbant fel. A fegyver hatóereje közel kétszerese volt a Hiroshimára ledobott Little Boy-énak. Az Urakami a Kelet egyik legnagyobb keresztény templomával, a székesegyházzal együtt teljesen megsemmisült. A város 60%-a elpusztult (12900 ház megsemmisült, 5509 súlyosan megrongálódott). A robbanás epicentrumának 15 km-es körzetében az összes üvegablak betört.
Egy 1950-es tanulmány adatai szerint 73884 ember halt meg a robbanás, a lökéshullám és a sugárzás következtében, majd az elkövetkező néhány évben még 17358. A sebesültek száma a felmérés szerint 74909 fő volt. Sweeney - Tibbetts-hez hasonlóan - pozitívan értékelte az eseményt. "Láttam ezeket a csodálatos fiatalembereket [ti. a saját legénységét - a szerzők], akiket lemészárolt volna egy velejéig gonosz katonai rendszer...Sohasem jutott eszembe, hogy megkérdőjelezzem Truman elnök döntésének helyességét."
Támogasd a 
szerkesztőségét!
