Új kihívások előtt az emlékezés kultúrája Németországban
2010. augusztus 3. 08:03 MTI
Egy berlini tudományos konferencia állásfoglalása szerint új kihívások előtt áll az emlékezés kultúrája Németországban. Ennek oka, hogy egyre kevesebb az élő tanú a nemzetiszocializmus korszakából, és lassan teljesen elfogynak azok, akik az átélők keserű tapasztalataival figyelmeztethetnek a múlt kísértéseinek veszélyeire. A résztvevők újabb emlékhelyek létesítését, még több megemlékezést ajánlottak, és mindenekelőtt a fiatalok felvilágosítását sürgették.
Alig néhány héttel ezelőtt nyílt meg Berlinben az a történelmi kiállítás, amely az egykori bűnösök, a hírhedt Gestapo és az SS vezérkarának volt főhadiszállásán emlékezik az ott történt szörnyűségekre, több mint 15 ezer zsidó, illetve más "ellenálló" kihallgatására, kínzására, meggyilkolására. A terror topográfiája című kiállítás csaknem 1000 négyzetméteren mutatja be a hitleri rezsim bűncselekményeit, és az állandó kiállítás mellett egy dokumentációs központnak, továbbá egy könyvtárnak és egy olyan multimédiás konferenciaközpontnak is otthont ad, amelyben fotók, dokumentumok, valamint túlélőkkel készített hangfelvételek mutatják be az egykori fasiszta diktatúrát.
De Berlin szívében nem ez az egyetlen monumentális emlékmű, amely a náci rezsim bűncselekményeire emlékezik. A terror topográfiája kiállítástól alig több mint egy kilométerre a közelmúltban töltötte be ötödik születésnapját a meggyilkolt európai zsidók emlékműve, a holokauszt emlékmű, amelyet 2005-ben adtak át. A csaknem 3000, különböző magasságú betontömb és a nácizmus történetét, a különböző koncentrációs táborokat, illetve a zsidók, a szintik és romák, valamint a homoszexuálisok szenvedéseit bemutató kiállítás ma is naponta hazai és külföldi látogatók ezreit vonzza, és közöttük nagyszámú fiatalt. Mint ahogy A terror topográfiája kiállítás is, ahová hét közben, de a hétvégeken is szinte egész iskolák látogatnak el.
A hivatalos német politika szerint szükség van a múlt megismerésére, az emlékezésre annak megértetése céljából, hogy milyen kevéssé számít természetesnek a szabadság, az emberi méltóság, a tolerancia és a demokrácia. Angela Merkel kancellár szerint ezek azok a legfőbb értékek, amelyeket mindennap és minden körülmények között meg kell védeni, különös tekintettel arra, hogy az emlékezés Németország történelmi felelőssége.
A kancellár példát mutat mindebben politikai és közéleti szerepléseivel. Egy legutóbbi nyilatkozatában az antiszemitizmus minden formája elleni harcot és a közömbösséggel való szembeszállást az egész társadalom kötelességének nevezte. A nagy figyelmet kiváltó - páratlanul őszinte - interjúban hangsúlyozta, hogy egész életében mindig az antiszemitizmus ellen fog harcolni. Annak ellenére, hogy maga is gyakran kap is olyan szidalmazó leveleket, amelyekben - egyebek között - "a zsidók világméretű összeesküvésének bábjaként" bélyegzik meg.
A bevezetőben említett konferencián egy, az antiszemitizmus kutatásával foglalkozó berlini intézet vezetője úgy fogalmazott, hogy az antiszemitizmus ellen csak egyetlen stratégia létezik, ez pedig a felvilágosítás stratégiája. Az egyik legtekintélyesebb német antiszemitizmus-kutató, Wolfgang Benz felhívta a figyelmet a "polgári antiszemitizmus" veszélyeire is. A kutató szerint nem elegendő csak a szélsőjobboldal nyilatkozatait, illetve cselekedeteit bírálni. Nem szabad szem elől téveszteni azt a látens antiszemitizmust sem, amely a legképzettebb rétegek körében jelentkezik, és sajátos formában ölt testet.
A professzor szerint Németország újraegyesítését követően az antiszemitizmus és az idegenellenesség erősödött az országban, és ebből a szempontból egy radikális kisebbség egyre agresszívabbá vált. Erősödött az antiszemitizmus a bevándorló családok körében is, aminek egyik fő magyarázata az, hogy a bevándorlók jelentős része arab államokból ékezett Németországba. Az antiszemitizmus ellen ugyanakkor csak egyetlen pedagógiai stratégia létezik, ez pedig a felvilágosítás, az informálás és a tárgyilagos érvelés. Ez is hozzátartozik az emlékezés kultúrájához.
Már idézett nyilatkozatában a német kancellár úgy fogalmazott, hogy a holokausztot semmi mással nem lehet egyenlőnek tekinteni. Merkel szerint a holokauszt egyedülálló és semmivel össze nem hasonlítható. Mindez azonban nem jelenti azt, hogy Németországban ne fordítanának nagy figyelmet a 20. század másik nagy diktatúrájának, a kommunista diktatúrának és ennek kapcsán az egykori NDK múltjának feltárására. Mindez különösen fontos annak fényében, hogy az utóbbi időszakban több felmérés mutatott rá: Németország nyugati felében - és különösen a fiatalok - rendkívül keveset tudnak a volt NDK-ban történtekről, számos diák mondta például azt, hogy az egykori keletnémet kommunista vezető, Erich Honecker Németország egyik háború utáni kancellárja volt.
Közvetve az ezzel kapcsolatos felvilágosítás szükségességének el-, illetve felismerését bizonyította, hogy a közelmúltban tartott német elnökválasztás párharcának egyik fő esélyese lett egy csapásra az a Joachim Gauck, aki annak idején evangélikus lelkészként a keletnémet polgári ellenzék élén állt, a német újraegyesítés után a hírhedt keletnémet állambiztonság, a Stasi megmaradt iratait kezelő szövetségi hatóságot vezette, az utóbbi években pedig annak szentelte életét, hogy iskolákat felkeresve a volt NDK-ban történtekről tájékoztasson. Szakértők szerint a társadalom javára válik, hogy húsz évvel az újraegyesülés után Németországban még mindig - sőt szinte állandóan - napirenden vannak a volt keletnémet kommunista állam megítélésével kapcsolatos viták.
Németországban a vita is része a múltra való emlékezés kultúrájának, amellyel az ország - kancellárjával az élen - egész Európának példát mutat.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
