Etiópiai lehet a világ legkorábbi képes keresztény kézirata

2010. július 21. 10:28

A Garima Evangéliumot egy a világtól teljesen elzárt etiópiai kolostor őrizte a Tigré régió kétezer méter magas hegyei között. A szubszaharai Afrika korai kereszténységének egyedülálló emléke ötszáz évvel előzi meg a hozzá hasonló írásos emlékeket, de egy radiokarbonos kormeghatározó vizsgálat még ennél is korábbra, Abba Garima atya, a kolostor alapítója korához köti a kézirat születését. A szerzetes 494-ben, Konstantinápolyból érkezett Etiópiába, hogy aztán a legenda szerint egyetlen nap alatt lemásolja az iratokat, amelyhez a Teremtő még a napfelkelte időpontját is kitolta.

Az Evangéliumok létezéséről először 1950-ben a brit művészettörténész, Beatrice Playne adott hírt. Jóllehet nőket nem engedtek a kolostor falai közé, a kutatót magas rangú látogatónak gondolták, ezért a vezetők megmutatták Playnenek a maga nemében páratlan szöveget. A hatvanas években a francia Jules Leroy kezdte tanulmányozni a kéziratot; a kutató két különálló részre osztotta (Garima I és Garima II) az Evangéliumot, s ő volt az, aki arra a következtetésre jutott, hogy a szövegek 1100-ban keletkezhettek. A kézirat tanulmányozását nagyon megnehezítette, hogy az egyszer sem hagyta el kolostor területét, rendkívül messze volt, s kevés kutatónak adatott meg a lehetőség az Evangéliumba való betekintésre.

Az etióp művészetre specializálódott Jacques Merciernek ötször volt alkalma közelebbről megtekintenie az írásokat, s az egyik ilyen vizsgálat során a francia kutató két pergamenrészletet küldött tovább az oxfordi egyetem régészeti laboratóriumába. A Garima II-ből származó – valószínűleg kecskebőrből készült – részlet 330-540-re, míg egy másik díszített oldal 430 és 650 közé datálódik, a kettő középértéke pedig 487 és 488.

Így könnyen elképzelhető, hogy az Evangéliumot a szerzetes érkezésével összekötő tradíció akár igaz is lehet – bár annak kicsi a valószínűsége, hogy a munka egy nap leforgása alatt született volna meg. Mercier szerint azonban – ha pusztán csak a szövegezési szempontokat vesszük figyelembe – a kézirat későbbre, a 7. századra datálódik, de még így is az 586-ban befejezett, jelenleg Firenzében őrzött szír Rabbula-kódex után az egyik legkorábbi fennmaradt keresztény kéziratnak számít.

A Garima Evangélium első része tizenegy, míg a második tizenhét illusztrált oldalt tartalmaz, amelyben a négy evangélista portréja is látható. A képek korai bizánci stílusban készültek, de kérdés, hogy azokat hol festették. Mercier szerint a Garima I illusztrációi Szíriából vagy Jeruzsálem környékéről származhatnak, míg a második rész képei a kopt egyiptomi díszítésekkel mutat rokonságot. A geez nyelven íródott szövegek lapjain húsz madárfajt különböztettek meg a kutatók, az előzetes vizsgálatok szerint a legtöbbjük a Közel-Keleten honos.

Önmagában már az is nagyszerű eredménynek számít, hogy a szöveg egyáltalán fennmaradhatott, ugyanis a korai etióp szövegek legnagyobb része megsemmisült az idők során. Nagyon keveset tudunk magáról a kolostorról: az 1530-as években iszlám hódítók áldozatául esett, majd 1896-ban az első olasz-abesszin háború alatt az ellenállók egyik központjának számított, 1930-ban pedig tűz keletkezett az egyik épületrészben.

Korábban azt feltételezték, hogy a kézirat a portugál káplán, a Francisco Álvarez által felfedezett – Garima atya rejtekhelyéül is szolgáló – barlangban vészelhette át a vészterhes időket. Az etiópiai zsinat most az újból az érdeklődés középpontjába került Evangélium biztonságát félti, a szövegek ugyanis a keresztények szent iratainak számít – az etióp keresztény egyház ezért a kézirat biztonságos megtekintését egy múzeum felállításával látta megoldottnak.