Régészeti kincsesbánya az ókori postakocsi-állomás

2010. július 19. 09:51 ANSA, MTI

Az épületegyüttes mérete, a helyiségek elrendezése, ahogy a folyó és a főútvonal közelsége alapján az olasz régészek arra a következtetésre jutottak, hogy egy, az ókorban igen ismert mansiót, azaz "postakocsi-állomást" fedeztek fel. A Római Birodalomban a mansiókat a központi hatalom tartotta fenn az utak mentén, az egymástól egyenlő távolságra lévő létesítmények római tisztségviselőknek, valamint a hivatalos ügyekben utazóknak voltak hivatottak szállást és ellátást biztosítani.

A most feltárt mansio azonban különleges szerepet tölthetett be, a "postakocsi-állomásról" Plinius, valamint egy másik római író, a Ravennai Anonymus (Anonymus Ravennatis), a Ravennai Kozmográfia című késő ókori földrajzi mű szerzője is említést tesz, akik Mansio ad Umbronem (Ombrone-folyónál lévő "postakocsi-állomásról) írnak, amely a Via Aurelia mellett állt.

A római szerzők szerint szálláson és ellátmányon kívül az adott hely kiegészítő szolgáltatásokat is nyújtott: kulcsfontosságú szerepet játszott a vízi úton és szárazföldön érkező javak raktározásában és újbóli szétosztásában.

A régészek feltételezéseit alátámasztja a nagyszámú üveg- és kerámiatárgy, vallási ereklye, amelyek a feltárások során napvilágra kerültek: a leletek a Földközi-tenger különböző régióiból, valamint Afrikából származnak. A szakemberek szerint különösen nagy tudományos értéket képvisel a Szerápisz görög-egyiptomi istenséget ábrázoló terrakottaszobor, amely valószínűleg fogadalmi ajándék volt. Feltártak 80 pénzérmét is, amelyek segítségével pontosabban határozhatják meg az épületegyüttes korát.

Szerápisz vagy Szarápisz mesterségen kialakított istenalak a hellénisztikus Egyiptomban, aki Ozirisz, Zeusz és Hádész vonásait egyesíti magában. Görög ruhát viselő szakállas férfiként ábrázolták, fején Nílus-mérővel és az Alvilág uraként, valamint gyógyító istenként tisztelték.