Fotókiállítás a "Duna gyöngyéről"

2010. június 1. 11:18

"Budapest, a Duna gyöngye", "Budapest, fürdőváros" - a két világháború közötti korszak idegenforgalmi "szlogenjei" is jelzik, milyen pezsgő, eleven volt ekkor a főváros. A vesztes háború után nehezen tért magához, de az 1930-as évekre már újra fénykorát élte. Ezt az időszakot eleveníti fel kiállításunk, ahol a kor hivatalos hírügynökségének képszolgálata által készített felvételek és neves fotóriporterek eredeti negatívjairól készült fényképei kalauzolnak minket körbe a 30-as évek Budapestjén.

Budapest a 19. század utolsó harmadában hatalmas fejlődésen ment keresztül. Az 1873-ban három város -Pest, Buda és Óbuda- egyesüléséből létrejött, mintegy 300 ezer lakost számláló település 1910-re már mint elegáns, milliós metropolisz állt az európai városok sorában. Kialakult az a városszerkezet, megépültek azok a városképi jelentőségű középületek, hidak, melyek a mai napig meghatározzák Budapest arcát.

A 19-20. század fordulójának egyértelmű és szinte töretlen fejlődésével, optimista szemléletével, a haladásba vetett hitével szemben a két világháború közötti korszak Budapestjének élete súlyos örökséggel terhes: évekbe telt, míg az első világháború és a két forradalom ütötte sebeket kiheverte. Ám ezek alatt az évek alatt bebizonyosodott, hogy a városegyesítést követő időszak káprázatos fejlődése modern, életerős európai nagyvárost szült, hibáival együtt is jól használható, építészetileg is értékes terekkel és városszerkezettel, jól működő infrastruktúrával és a világvárosi karakter elengedhetetlen vonásával: az élet egyéni, más városéval össze nem téveszthető ízével.

Az 1920-as évek végére a főváros ismét a virágzás képét mutatta. Fürdőivel, mindig zsúfolt kávéházaival, éttermeivel, mulatóival, pezsgő kulturális életével, elegáns üzleteivel és luxusszállodáival a nemzetközi turizmus egyik kedvelt célpontja lett. A nemzet és az ország számára, amely területének kétharmadát, lakosságának felét elveszítette, a főváros az életerő szimbólumává vált.

A századfordulón kialakult, alapvetően historizáló stílusú városkép a két világháború között döntően nem változott meg. Az internacionális, strukturalista építészet főként az ekkor kiépülő városrészekben -az Újlipótvárosban, a Lágymányoson, a budai villanegyedekben- hozott létre maradandó alkotásokat. Az utcaképet azonban szembetűnően átalakította a modern közlekedési eszközök -villamosok, autóbuszok, gépkocsik- tömeges megjelenése, a közterületek elektromos világítása, a fényreklámok, a kereskedelem és a vendéglátás új formái, az áruházak, eszpresszók, bárok, gyorséttermek elterjedése.

Az európai nagyvárosok között Budapestnek sajátos színt adott a különböző életformák szoros egymás mellett létezése: bizonyos feudális külsőségek továbbélése, az úri középosztály, a tisztviselők, a modern nagyvárosi polgárság, vagy épp a munkásság életvitelében megnyilvánuló különbségek -és mindemellett a társadalom perifériáján élők szélsőséges nyomora. De a város atmoszféráját ugyanúgy meghatározta Buda történelmi levegője, mint Pest friss épületei, vagy a pislákoló gázlámpák és a neonreklámok, a magyar nóta és a jazz, a bubifrizura és a copf. Kiállításunkon benézhet korabeli borbélyüzletbe, kávéházba, áruházba, lóversenyre, de a főszerep az utcáé, mert az utcán az egész Budapest megmutatkozik: a kubikus, az arisztokrata, a cselédlány, a divathölgy, a kalauz és a gesztenyeárus.

A kiállítás nyár végéig (augusztus 31-ig) tekinthető meg az állandó kiállításokra váltott belépőjeggyel.

Helyszín: Magyar Nemzeti Múzeum, 1088 Bp., Múzeum krt 14-16., II. emelet, József nádor terem