Az Akadémia idejét tudós zsenikben mérik

2010. május 3. 16:41 MTI

A közgyűlésen megjelent Sólyom László köztársasági elnök, valamint Mádl Ferenc korábbi államfő. "Ez az időszámítás óriásokban mér: Széchenyiben, Erkelben, Bolyaiban. Ez az időszámítás világrengető és világegyengető kérdésekben és válaszokban nyer ütemet. Ez az időszámítás a tudós alázatból és az időtlen értékek iránti elkötelezettségből meríti hitelét. Ma ebben a sajátos számolásban 180-hoz érünk" - fogalmazott a tudós társaság elnöke.

Mint kifejtette, itt a történéseknek is más léptéke van. Történelmi nagyságú, nemzeti érvényű évfordulók, világméretű összejövetelek, milliókat érintő sorskérdések, századoktól örökölt, századokra kiható döntések helye, közössége az Akadémia.

"Ez nem dicséret, ez feszességre, fegyelemre ösztönző kritika, vállalás, ígéret, hiszen így is kell maradjon: valódi nagy feladatok, teremtő erejű, örök értékű vállalkozások színtereként. Az Akadémia olyan hosszú időre és olyan sokak által kapott és kap felhatalmazást, amelyre csak ezzel az ígérettel, és csak ennek teljesítésével válaszolhatunk" - emelte ki Pálinkás József. Mint rámutatott, az Akadémiának saját célkitűzései mellett a nagy elődök szándékával is szembe kell néznie. S amivel saját eredményei mellett el kell számolnia, az a jövő kiválóságainak bizakodása.

"Itt nem lehet mellébeszélni, mert a nyelv, amelyet használunk más időben kap mértéket, nincs elvesztegethető szó, mindnek súlya és felelőssége lesz. Tőlünk függ az Akadémia idejének sodra: az elképzelések, az elhatározások adják irányát. (…) Az, ahogyan ma szembenézünk, tudós nagyjaink álmait igazolhatja. És az, amiről ma szólunk, ifjú kutatók életébe, terveibe íródik bele. Mindez pedig nem lehet belső nyelv, nem lehet valamiféle érthetetlen, tudós okoskodás: nemzeti közösségünk egészének tartozunk érthetőségével, nyíltságával, őszinteségével. A tudomány 'jó hírével', amely a jövőnek ír történelmet" - összegezte Pálinkás József.

Alapítója, Széchenyi István emléke előtt tiszteleg a Magyar Tudományos Akadémia a Széchenyi emlékezete című időszaki kiállítással, amely hétfőn nyílt az MTA 180. közgyűlése keretében. A tárlat október 15-ig látogatható az MTA Művészeti Gyűjteményében.

"Széchenyi emlékezete a Magyar Tudományos Akadémia székháza, Széchenyi emlékezete a Lánchíd és Széchenyi emlékezete oly sok minden" - hangsúlyozta Pálinkás József, az MTA elnöke a kiállítás megnyitóján. Gergely András történész elmondta, hogy Széchenyi István életművét különböző, többé-kevésbé ismert, néha elfeledett, közönség elé nem, vagy csak ritkán kerülő szövegeken és képeken, nyomtatványokon és kéziratokon keresztül mutatja be a kiállítás, amelyet az MTA Művészettörténeti Kutatóintézete, valamint az Akadémiai Könyvtár rendezett.

"Széchenyi fizikai hagyatéka nagyon sokfelé szóródott szét" - hangsúlyozta a történész. A Nagycenken és Sopronban keletkezett iratok a Sopronban őrzött családi levéltárba kerültek, majd onnan átadták az Országos Levéltárnak. Sok anyag került az Országos Széchenyi Könyvtárba, amely feladatának tartotta, hogy ezeket a tárgyakat vásárolja, gyűjtse.

"Az iratanyag zömét, az értékes hagyatékot - naplókat, levelezést, kéziratokat - Széchenyi végrendeletileg titkárára, Tasner Antalra hagyta. Azért tette ezt, mert Széchenyi egész életében nem volt annak híve, hogy valakit készpénzzel jutalmazzon. Mindig igyekezett valami feladatot adni, és azon keresztül juttatta az illetőt anyagi elismeréshez. Széchenyi felhatalmazta Tasner Antalt, hogy a kincset érő hagyatékot, köztük a naplókat vagy semmisítse meg, vagy tetszése szerint rostálja át, kiiktatva azokat a részeket, amelyek sérthetik a kortársakat, az utókort" - magyarázta Gergely András.

Elmondta: Tasner Antal élete utolsó éveiben fia segítségével átolvasta a naplókat, s törléseket hajtott végre. Ezt kétféle módon valósította meg: egyrészt kivágásokkal, ami a szöveg végleges elvesztését jelentette, másrészt "átsötétítő" tintával fedett bizonyos passzusokat, de ezeket sem sikerült helyreállítani még a legmodernebb technikai eljárások segítségével sem. "Ezek a kisatírozott részek csak a naplók kisebb hányadát jelentik, s itt-ott azért ki lehet következtetni, hogy többnyire magánéleti megjegyzésekről van szó barátokról, rokonokról, akikkel szemben Széchenyi éppoly kíméletlenül kritikus volt, mint önmagával szemben" - emelte ki a történész. Hozzátette: sokan haragszanak ezért Tasner Antalra, mondván, hogy jött e tett végrehajtásához, azonban erre volt felhatalmazva, s a kor erkölcsi felfogása szerint el kellett végeznie a feladatot.

Az iratokon, naplókon, néhány apróbb személyes tárgyon kívül olyan kisebb-nagyobb, hol személyes és csak szűk körben ismert, hol reprezentatív és nagy nyilvánosságnak szánt "arcképcsarnokokat" rekonstruál a kiállítás, amelyek különböző társaságokat, köröket jelenítenek meg. A tárlat azonban nem egyetlen kiemelkedő férfiról szól - Széchenyi elgondolásait, terveit munkatársai, követői vették át, valósították meg, s a kiállítás néhány olyan, a korabeli nyilvánosságban fellépő nőt is bemutat, akik a közösség felemelkedésén munkálkodtak, vagy éppen Széchenyi elképzeléseit, intézményeit anyagilag és erkölcsileg támogatva, a kultuszát építve járultak hozzá, hogy életműve maradandó legyen.

Az MTA 180. közgyűlésén Lőrincze Péter, a VOSZ elnöki főtanácsadója felolvasta Demján Sándornak, a Vállalkozók Országos Szövetsége elnökének levelét, amely szerint a VOSZ kész támogatni az Akadémiát Széchenyi István levelezésének kiadásában.

"Közös munkánk példázza a tudomány és az üzleti világ szövetségét, és méltó Széchenyi életművéhez, aki tudományos teljesítménye mellett meghatározó szerepet vitt a modern magyar vállalkozás kereteinek megteremtésében is. Remélem, hogy ez a vállalkozás, amelyhez hasonló az MTA történetében csak egy volt - Kazinczy levelezésének összegyűjtése és publikálása -, hozzájárul ahhoz, hogy történelmi örökségünket jobban megismerjük és becsüljük" - hangsúlyozza levelében Demján.