Egy gyászoló nemzet levelei Jackie Kennedynek
2010. március 12. 08:19 MTI
Megjelent az 1963-ban meggyilkolt John F. Kennedy elnök özvegyének küldött részvétnyilvánítások első gyűjteményes kötete az Egyesült Államokban.
A részvétnyilvánítások első gyűjteményes kötete
A 1,5 millió üzenet közül több mint kéttucat egy kitartó és drámai érzékkel megáldott 11 éves kislánytól, Jane Drydentől származik, aki hat teljes hónapon át hetente írt egy levelet. "Tudom, hogy gyűlöli egész Texas államot. Én is" - írta 1964 januárjában Austinból Jacqueline Kennedynek. "Bárcsak Washingtonban élnék, ahol talán láthatnám Önt, amint a tornácon áll. Feltett szándékom, hogy oda költözöm, amint tehetem. Nagyobb biztonságban érezném ott magam".
Mivel a levelek elképesztő tömegben áradtak - 800 ezer részvétnyilvánítás csak az első hét hétben -, többségüket megsemmisítették. Dryden írásai közül néhány abban a 200 ezer oldalas levélkötegben kötött ki, amely a bostoni John F. Kennedy Könyvtárba került. Az üzenetek jórészt elfeledve pihentek itt, mígnem egy történésznő, Ellen Fitzpatrick úgy döntött: összeállít belőlük egy könyvet Letters to Jackie: Condolences From a Grieving Nation (Levelek Jackiehez: Részvétnyilvánítások egy gyászoló nemzettől) címmel.
A HarperCollins kiadó gondozásában múlt héten megjelent könyvben több mint 200 olyan levél olvasható, amelyet soha nem hoztak még nyilvánosságra. Az írások három csoportra különíthetők el: visszaemlékezések a Kennedy-gyilkosság napjára; a politikáról, a társadalomról és az elnöki tisztségről kifejtett nézetek; a fájdalom és a veszteség érzésének személyes kifejezéséről tanúskodó levelek.
Larry Toomey a pennsylvaniai Upper Darbyból még Kennedy elnök halálának hivatalos bejelentését sem várta meg, amikor hozzákezdett gondolatai lejegyzéséhez. "Kedves Kennedy asszony, még akkor is, amikor ezt a levelet írom, kezem és egész testem remeg a délutáni rettenetes esemény miatt. Nézem a CBS-TV hírműsorát, de mostanáig hivatalosan semmit sem közöltek" - vetette papírra.
Két nappal később a nyolcadik osztályos Mary South azt írta, éppen akkor tudta meg, hogy az elnököt lelőtték, amikor katolikus iskolájában leült játszani a templomi orgonához a kaliforniai Santa Clarában. "Próbáltam azt mondogatni magamnak, hogy (az elnök) rendbe fog jönni, de valahogy tudtam, hogy nem fog... A könnyeim egyre csak hullottak, nem akartak elapadni. Nehéz volt játszani a nedves billentyűkön, de azért játszottam, hogy az elnök életben maradjon" - üzente.
Levelére válaszul kapott egy kis köszönetnyilvánító kártyát, amelyen az állt: "Kennedy asszony nagyra értékeli az Ön együttérzését, és hálás előzékenységéért". "Amikor megkaptam, úgy éreztem, hogy Jackie egész biztosan látta az üzenetemet" - mondta South, férjezett nevén Mary Certa néhány napja egy interjúban. "Jó érzés töltött el, hogy tettem valamit. A tudomására akartam hozni, hogy mennyire feldúltak vagyunk, és mennyire tehetetlennek érezzük magunkat". A hatvanéves Mary, aki most a kaliforniai Campbellben él, bevallotta, hogy amikor Ellen Fitzpatrick egyik munkatársa felhívta és felolvasta a levelét, újra elkezdett sírni. "Olyan volt, mintha visszakerültem volna 1963-ba" - idézte fel.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
