Egy gyászoló nemzet levelei Jackie Kennedynek
2010. március 12. 08:19 MTI
A megrendítő tragédia
"Csupán egy átlagos amerikai vagyok, átlagos gondolkodású, átlagos háziasszony, átlagos lakással, átlagos méretű családdal, egy évvel fiatalabb, mint Ön, és talán egy kicsit érzékenyebb, mint egyesek, de mindig lesz egy meleg zug a szívemben mindkettejük számára, amíg élek" - írta például a New York-i Marilyn Davenport, aki még a telefonszámát is megadta az elnök özvegyének, "ha esetleg beszélgetni akarna vele".
Barbara Rimer 15 éves volt, amikor lejegyezte: "Ígérem Önnek, testem-lelkem szentelem annak, hogy fennmaradjanak azok az eszmék, amelyekért Kennedy elnök élt". Rimer, aki most az Észak-Karolinai Egyetem közegészségügyi iskolájának dékánja, nem is emlékezett arra, hogy írt az özvegynek, amíg Fitzpatrick meg nem kereste. "Amikor újra elolvastam az üzenetet, azt gondoltam, hű, milyen naiv voltam! Nem tudom, hányan írnak ma levelet az elnöknek vagy Michelle-nek (Obamának), de ez hihetetlenül naivnak tűnik" - csodálkozott saját magán.
Ám arra is rádöbbent: lényegében megtartotta az ígéretét azzal, hogy közegészségügyi pályájára lépett, és arra biztatja tanítványait, hogy akár helyi, akár országos vagy globális szinten, de törlesszenek abból, amit kaptak. Hálával gondol a könyv szerzőjére, hogy visszaadott neki egy darabot saját élettörténetéből.
Jane Dryden Louisnak, a heti rendszerességgel küldött levelek szerzőjének a merénylet egybeesett a közvetlen környezetére való ráeszméléssel. Emlékszik, hogy mennyire vonzotta a Kennedy-család drámája és talmi csillogása, és mennyire megrendítette maga a tragédia. A merénylet után felállított egy oltárt a hálószobájában, rajta gyertyákkal, és barátaival "Jacqueline, Teddy és Bobby Kennedysdit" játszottak.
"Azt mondják, úgy nézek ki, mint Ön, pedig szőke és szemüveges vagyok" - írta annak idején az elnök özvegyének. Most felnőttként lelkipásztorként dolgozik; segít a családoknak, hogy felkészüljenek hozzátartozójuk halálára.
Az egyik legrövidebb levelet Martin Rosenberg, a Massachusettsi Egyetem diákja küldte Jacqueline-nak: "Kedves Kennedy asszony, soha nem láttam még amerikaifutball-játékosokat sírni... Most igen."
Támogasd a 
szerkesztőségét!
