A forradalom "elfeledett" hősei

2010. március 12. 11:47 M. Lovas Krisztina

A forradalmi fjúság pillanata

Volt, aki életét áldozta a 48-as eszmékért és a szabadságharcban esett el, másoknak a megtorlás éveiben kényszersorozás, várfogság vagy az emigráció jutott osztályrészül. Akadt köztük, aki félretéve egykori elveit 1857-ben dicsőítő verset írt Ferenc József magyarországi látogatására, és volt, aki az önkényuralom besúgója lett. Többen közülük a kiegyezés után is ragaszkodtak 48-hoz, és a Függetlenségi Párt képviselőiként küzdöttek a dualizmus átalakításáért, mások megbékélve Ferenc Józseffel az új rendszer szolgálatába álltak.

Petőfi

Köztudomású, hogy a nyugat-európai forradalmi hullám megindulása és a március 13-i bécsi forradalom kitörésének hatására Pesten is felgyorsultak az események. Míg a liberális nemesség képviselői (Kossuth, Batthyány, Teleki, Széchenyi és mások) a pozsonyi országgyűlésen igyekeztek elképzeléseinek érvényt szerezni, és a polgári társadalom kiépítését alkotmányos törvényekkel kívánták megvalósítani, addig a pest-budai radikálisok, mintegy félszáz értelmiségi, erőteljesebb, forradalmi lépésekre is mert gondolni. A nézetkülönbségek ellenére, a liberálisokat és radikálisokat egyaránt tömörítő Ellenzéki Kör március 14-i ülésén elfogadta a Tizenkét pontot, de úgy határozott, hogy az ügyet törvényes útra tereli és a követeléseket az ellenzék vezéréhez, Batthyány Lajos grófhoz juttatja el Pozsonyba, hogy ő terjessze azokat az országgyűlés elé.

Vasvári

„Én nem voltam jelen az ellenzéki kör gyűlésén" – írta Petőfi naplójában. "Akkor este Jókai mondta el eredményét vagyis eredménytelenségét nagy keserűséggel és teljes levertséggel. Hallatára magam is elkeseredtem, de el nem csüggedtem. (…) Az éj nagy részét ébren töltöttem feleségemmel együtt (…) azon tanácskoztunk: mit kell tenni, mert az határozottan állt előttünk, hogy tenni kell és mindjárt holnap… hátha holnapután már késő lesz!” A másnapi forradalmi eseményeket már jól ismerjük. Március 15-én egyértelműen Petőfi volt a főszereplő, ő volt a bálvány, a forradalom irányítója.

Jókai

Kétségtelen, hogy Petőfi mellett a forradalom másik legzseniálisabb alakja a szabadságharcban elesett, kiváló szónoki képességekkel megáldott ifjú történetíró és tanár, Vasvári Pál volt. Kettőjükön kívül a vezéregyéniségek közül Jókai Mór, Petőfi barátja élte meg a leghosszabb kort, s bár a kiegyezés után Tisza Kálmán miniszterelnök közvetlen környezetéhez tartozva végül a dualizmus lelkes hívének szegődött, mint a márciusi ifjúság legismertebb életben maradt tagja, egy személyben testesítette meg az utókor szemében ugyan már jócskán megszelídült forradalmat. Hármukon kívül még Bulyovszky Gyula volt jelen azon a bizonyos reggelen Jókai és Petőfi közös lakásán, ahonnan a forradalom elindult.

Bulyovszky

Bulyovszky a forradalmat követő napok népgyűléseinek is ismert szónoka lett. Ifjú feleségét, a később itthon és Európa szerte ünnepelt színésznőt, Szilágyi Lillát is március 15-i szereplésének köszönhette, hiszen a tömegben elvegyült fiatal leány akkor figyelt fel a megnyerő külsejű lelkes forradalmárra. Még 1848-ban össze is házasodtak. A szabadságharc leverése után Bulyovszky hivatalból politikával többé nem foglalkozott, a tárcaírás műfajának irodalmi rangot szerezve ismert publicistaként kereste kenyerét.

Irányi

A március 15-én alakult pesti forradalmi választmányba a forradalom vezetői közül négy ifjút is beválasztottak. Petőfi és Vasvári mellett Irányi Dániel és Irinyi József, a Tizenkét pont megfogalmazója lett a testület tagja. Ugyancsak ők ketten voltak azok, akik később bejutottak az 1848. július 5-én megnyílt első népképviseleti országgyűlésbe is.

Irányi később nagy politikusi pályát futott be. A szabadságharc alatt végig Kossuth híveként politizált, s Irinyivel együtt tagja volt az un. Radical Pártnak, mely az ország köztársasággá alakítását tűzte ki célul. Ott volt a világosi fegyverletételnél, majd Párizsba szökött. Távollétében halálra ítélték és jelképesen felakasztották. Az emigráció mozgalmaiba bekapcsolódva 1859-ben Itáliába ment és Kossuth bizalmasaként a Magyar Nemzeti Igazgatóság jegyzője lett. Később 1861-ben az olasz kormány mellett az emigráció megbízottjaként tevékenykedett. 1866-ban Kossuth Poroszországba küldte, hogy az osztrákokkal háborúzó Bismarckkal tárgyaljon a magyar légió felállításáról. A kiegyezés után 1868-ban Pécs városa országgyűlési képviselővé választotta. Ekkor Kossuth ösztönzésére hazatért és a Függetlenségi Párt vezéreként, 1892-ben bekövetkezett haláláig, a dualizmus rendszerének átalakítása mellett az alapvető szabadságjogokért küzdött. Rendszeresen indítványozta a vallásfelekezetek egyenjogúsítását, a kötelező polgári házasság bevezetését és az általános választójogot. Későbbi nézeteltéréseik ellenére Kossuth, a temetésre küldött koszorú felirata szerint, így búcsúzott tőle: „Itt hagytál bajtárs, követlek, Kossuth.”

Irinyi

Irinyi József, a gyufa feltalálójának bátyja, szintén radikális politikai nézeteivel tűnt ki. 1848. március 31-én röpiratot fogalmazott a Pragmatica Sanctio ellen, hangsúlyozva, hogy Magyarország ne legyen közös fejedelemmel összekötve az örökös tartományokkal. Az országgyűlésen is a baloldal híve volt. 1848 őszén a forradalmi magyar kormány gr. Teleki László mellé küldte Párizsba követségi tanácsosnak. 1850 júniusában őt is halálra ítélték, de két hét múlva Haynautól kegyelmet kapott. Ezt követően visszavonultan élt. Kevesen tudják, hogy ezekben az években ő fordította le többek között a „Tamás bátya kunyhóját” magyarra. Fiatalon, 37 éves korában halt meg. A kiegyezést már nem érhette meg, így nem kellett színt vallania az új rendszerről.

1. A forradalmi fjúság pillanata
2. A Tízek Társasága
3. A forradalom élén