Monográfia elemzi Budakalász különleges rézkori temetőjét

2010. március 11. 18:40 MTI

Az angol nyelvű kötetet, amely Bondár Mária (MTA Régészeti Kutatóintézete) és Raczky Pál szerkesztésében, a Pytheas Könyvkiadó gondozásában látott napvilágot, ma mutatták be az Eötvös Loránd Tudományegyetemen. "Még 1952-ben indult a leletmentés egy homokbányában Soproni Sándornak, a Szentendrei Múzeum munkatársának vezetésével, majd évről évre folytatódott: mentették a sírokat, ahogy haladt a kitermelés, egészen 1961-ig. Összesen 436 sír került elő, ami fantasztikus szám. Az adott korból, az i.e. 3600-2800 közötti időszakból csupán kisebb, 50-60, legföljebb 100 síros temetők ismertek" - emelte ki Raczky Pál.

Ismertetése szerint többféle rítusú sírok bukkantak elő: hamvasztásosak és csontvázasak, egyedi és többes temetkezések, szimbolikus sírok és koponyatemetkezések, de találtak a történelemkönyvekből jól ismert négykerekű agyag kocsimodellt is. Az első 115 sír leletanyagát feldolgozták és még 1956-ban közölték, a publikáció nagy nemzetközi visszhangot kapott. Az anyag többi részét Soproni Sándor átadta közlésre Korek Józsefnek, a Magyar Nemzeti Múzeum későbbi főigazgató-helyettesnek, aki ebből írta a doktori disszertációját. Az anyag nagyobb része publikálatlan maradt.

"Ennek ellenére ez egy tudományos szenzáció volt, a temető a késő rézkori, úgynevezett badeni kultúra népéé volt, amely elnevezését az ausztriai Baden mellett előkerült első lelőhely alapján kapta. Egy mobilis életmódot folytató népességről van szó, amely állattartással foglalkozott, ezt onnan tudjuk, hogy szarvasmarha-temetkezések is előfordultak" - mondta.

Mint kifejtette, azóta más sírból is került elő kocsimodell, vagyis ez a népesség a korábbi arany és más presztízsnyersanyaghoz képest az állatokat, illetve a kocsit részesítette előnyben. "A kocsi új presztízstárgy volt számukra, a mobilis életmód kifejezése, ezért modelljeit a sírokba is elhelyezték" - fogalmazott a régész, aki szerint ez "egy izgalmas népesség volt, amely az egész Kárpát-medencét belakta". A "badeni birodalom" határai Lengyelországtól egészen az Al-Duna vidékig húzódtak.

A leletanyag feldolgozása 2000-ben indult újra, s mostanra sikerült befejezni a multidiszciplináris kutatásokat, amelyek az ELTE Régészeti Intézete, az MTA Régészeti Kutatóintézete, az MTA Geokémiai Kutatóintézete, a Szegedi Tudományegyetem Geológiai és Palaeontológiai Intézete, valamint a Vienna Environmental Research Accelerator együttműködésében zajlottak.

"A leletkatalógus összeállítása és a régészeti elemzés mellett természettudományos - antropológiai, genetikai, archaeozoológiai, valamint stabilizotópos és szénizotópos (C14) - vizsgálatok szolgálták e nemzetközileg különleges érdeklődésre számot tartó lelőhely komplex és színvonalas értékelését" - hangsúlyozta Raczky Pál, hozzátéve: tíz évmunkája van ebben a kötetben, amellyel a hazai szakma tartozott az európai régészetnek, mindenki számára hozzáférhetővé téve az anyagot.

Izgalmasnak nevezte, hogy ehhez a publikációhoz a bécsi radiokarbon laboratóriumban végezték a kormeghatározást. "Valóságos naptári dátumok köthetők a temetőhöz, amelyben az volt a meglepő, hogy viszonylag rövid ideig, 150-160 évig használhatták. Korábban, a nagy sírszámból kiindulva, sokkal hosszabb használatot feltételeztünk. Egyaránt vannak hamvasztásos és csontvázas sírok. Korábban úgy véltük, hogy a hamvasztásos sírok a korábbiak, a radiokarbonos mérések szerint viszont a két rítus egyszerre létezett" - mondta a régész. Egyforma a férfi és a női halottak előfordulása, és léteznek többes temetkezések is.

"Sok érdekes szociológiai elemzés tárgya lesz majd ez a továbbiakban, most csupán az első összefoglaló született meg, amelyet reményeink szerint mihamarabb több is követ majd" - összegezte Raczky Pál.