A reneszánsz és barokk női cipődivat furcsaságai
2010. február 25. 13:30 MTI
Remek betekintést nyújt a reneszánsz és a barokk szertelen cipődivatjába az a hatvan pár 16-17. századi magasított talpú, illetve magas sarkú női lábbeli, amely a torontói Bata Shoe Museum időszaki kiállításán szerepel.
A szeptember 20-ig látható tárlat anyagát 11 múzeum gyűjteményéből kölcsönözték ki. "A cipők, amelyeket a hölgyek hosszú szoknyája teljességgel eltakart, láthatatlanok voltak ebben a korban. A reneszánsz festők alkotásain hihetetlenül magas nőket látunk, ám semmit sem veszünk észre a magas talpú papucsszerűségből, az úgynevezett chopine-ből" - hangsúlyozta Elizabeth Semmelhack, a Bata cipőmúzeum vezető kurátora. Mint hozzátette, most "fellebbentik" a hölgyek szoknyáját, láttatva a viselőjük társadalmi és anyagi helyzetéhez szorosan kötődő divattartozékokat.
Ismertetése szerint Itáliában és Spanyolországban "emelkedett" sohasem látott magasságokba a felsőbb osztálybeli hölgyek és a kurtizánok lábbelije a 16-17. században. A tárlaton szereplő velencei chopine például csaknem 50 centiméteres talppal büszkélkedhet. "E magas lábbelik a család gazdagságát voltak hivatottak demonstrálni, különösen Velencében és Firenzében, ahol igen fontos szerepet játszott a textilipar. Minél magasabb volt a cipőtalp, annál több textília kellett a ruhához, következésképp annál gazdagabb volt az adott família" - magyarázta Semmelhack.
Ezeken a magas talpakon a nők képtelenek voltak segítség nélkül közlekedni, legalább két személynek kellett támogatnia a chopine-on imbolygó szépasszonyt. Innen ered a napjainkban is honos szokás, hogy az urak karjukat ajánlják fel a hölgyeknek. Érdekes módon Spanyolországban a chopine kilátszott a szoknya alól, ezzel magyarázható, hogy ezeket a lábbeliket igen gazdagon díszítették. Ezzel szemben minden cicomát nélkülözött a chopine itáliai változata, amelyet eltakart a szoknya, így teljességgel el volt rejtve az avatatlan szemek elől.
A 17. század elején jelent meg a több egymás fölé helyezett bőrdarabból rakott sarok, amely kiszorította a chopine-t. Ez a viselet a férfi cipődivatra is kihatott: az urak kezdetben 1-2, majd 3-4 centiméteres sarkú lábbelit hordtak. A hegyes orrú női cipőcskék puha bőrből készültek, a lábfejet takaró nyelves felsőrészük hímzett volt, 5-6 centiméteres sarkuk erősen befelé dőlt, hogy a láb minél kisebbnek tűnjön.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
