Napfogyatkozásokat kerestek a középkori krónikákban
2010. február 11. 10:23 MTI
Napfogyatkozások százai szerepelnek középkori krónikákban, ezeket vette górcső alá egy brit tudós, aki kutatásairól a Journal for the History of Astronomy című szaklapban számolt be.
F. Richard Stephenson, a Durhami Egyetem professzor emeritusa saját bevallása szerint azt akarta megvizsgálni, hogy az adott égi jelenség milyen hatást gyakorolt a tanulatlan emberekre. A kutató, aki túlnyomórészt korabeli angol, francia, német és itáliai feljegyzéseket tanulmányozott, sok száz napfogyatkozásról talált említést. Összesen 418 napfogyatkozást vett górcső alá, olyanokat, ahol földrajzilag pontosan be tudta azonosítani, hogy hol is íródott a beszámoló. A hely ismeretében ugyanis F. Richard Stephenson ki tudta számítani, hogy milyen típusú napfogyatkozásról lehetett szó.
Mint kiderült, a középkori krónikások rengeteg információt közöltek, némelyik bővelkedik az érdekes részletekben. Az 1133 augusztus 2-án keltezett németországi feljegyzés szerint például "a hét negyedik napján kilenc óra felé a Nap egyetlen pillanat leforgása alatt feketévé vált, mint a szurok. Az égbolton felragyogtak a csillagok, a Föld pedig sötétségbe borult, mintha éjszaka lenne…" Más szemtanúk leírása azonban nem ilyen érzékletes. Egy Köln városában kelt 1232-es feljegyzés szerint "részleges napfogyatkozás volt megfigyelhető nem sokkal dél után, az eseményben azonban nem volt semmi figyelemreméltó".
Egy avignoni krónikás szerint "1310 januárjának utolsó napján, nyolc órakor eltűnt a Nap, sötétségbe borítva mindent, s mindössze egy csillag volt látható az égen". F. Richard Stephenson meggyőződése szerint az adott napon az egyetlen látható csillag nem lehetett más, mint a Vénusz.
Stephenson professzor meggyőződése szerint a napfogyatkozásokról szóló középkori európai beszámolók tanulmányozása segíthet az ókori görög és római feljegyzésekben szereplő számtalan ilyen tárgyú feljegyzés megértésében.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
