Vaskori hétköznapok a 21. században
2010. február 1. 13:26 MTI
Gyertyával világítanak
A vaskori ház - amelyben ő és élettársa lakik - patics falú, azaz fonásokra épülő sárfala és gerendaváza van. A szerkezet megegyezik az egykori vaskori házakéval, leletközlések alapján építették fel. Az eddig feltárt épületeknél nagyobb, átmérője 12 méter, és nyolc méter magas. Középen tűzhely áll, a meleget egy dobkályha adja; van egy kívülről tüzelhető kemence, és a tűzhely felett kötéllel nyitható a kupola.
Építője az eredeti természetes tetőfedés helyett pénzügyi okokból geotextilt és fóliát használt fel. Bár a szigetelés így nem tökéletes, de mint a ház nomád lakója elárulja, a téli napfordulón kint mínusz 25 Celsius fok volt, bent pedig plusz 21 fokot mért. A belső elrendezés követi a vaskori életet: az egyik oldalon lóállásnak, a másikon egyéb lábas jószágok téli szállásának is jutott hely. Villany helyett - minthogy a telepen nincs vezetékes áram - gyertyával világítanak, a villanypásztort akkumulátorról üzemeltetik.
Cziráki Viktor a ház nyújtotta kényelemről megjegyzi, hogy az azért nem teljesen null komfortos. Amikor ezzel a jelszóval hirdette a telepet, akkor még egy bronzkori házban lakott, a mostani már a negyedik tele a "komfortos" vaskori épületben.
A kilenc hektáron kilenc ló legel. Gazdájuk úgy válogatta és tenyésztette őket "vissza", hogy az ősi magyar lovas kultúrához illő állománya legyen. A négylábúak többsége az ősi eurázsiai vadló, a tarpán rokonának mondott hucul; egy kanca keverék, tarpán és a szkíta lóábrázolásokon látható akhal-tekini vére csörgedezik az ereiben; egy másik pedig fjord pónitól és gazal arab csődörtől származik. A lovakat lovas íjászatra tanította be, amelyet maga is versenyszerűen művelt a honfoglalás kori íjairól ismert Kassai Lajosnál, 2001 és 2007 között pedig a regölyi telepen is rendezett lovas íjász versenyeket.
"Az ember akkor tud ráhangolódni egy korra, ha azt az életet éli. Most is azért lakom egy vaskori házban, mert a kovácsolás érdekel legfőképpen. Amikor a lovak jöttek, a nomád lótartás históriája érdekelt, sokáig jurtában laktunk" - idézte fel a tulajdonos.
A kísérleti régészetnek Magyarországon már közel fél évszázados múltja van, és az utóbbi évtizedekben régészeti képzés nélküliek körében is egyre népszerűbb. A legnagyobb régészeti park, a százhalombattai vas- és bronzkori ház-, kohó- és égetőkemence-rekonstrukciókat mutat be.
Az Újszkítiának nevezett regölyi telep szakmai megítélése vegyes, egyes vélemények szerint hozzá nem értő módon jeleníti meg a múltat, mások részben elismerik a kísérlet értékét. A telep tulajdonosa szerint "néhányan nem tudják elfogadni, hogy az egyetemen megtanult elmélet nem működik a valóságban - még akkor sem, ha feketén-fehéren bebizonyítom nekik. Előfordul az is, hogy valaki itt veszi észre magán: lexikálisan sok mindent tud, de nem tud egy baltát benyelezni.
Itt minden csak formai rekonstrukció. Nem arra vagyok kíváncsi, hogy egy paticsfal mennyi idő alatt megy tönkre, engem a régi életmód, az eszközök készítése és használata érdekel, hogyan lehet ezeket a házakat lakni, fűteni, élni" - fogalmazott Cziráki Viktor.
Újszkítia
Támogasd a 
szerkesztőségét!
