Igor Vasziljevics Kurcsatov

2010. január 7. 11:00

(1903-1960)

Igor Vasziljevics Kurcsatov fizikus, a szovjet atombomba atyja 1903. január 12-én született az Urál-vidéki Szimben. A gimnáziumot kitüntetéssel fejezte be, majd öt helyett három év alatt végzett az egyetem matematika és fizika szakán, miközben hajóépítést tanult és kolhozban is dolgozott. 1925-ben került a leningrádi Műszaki-Technológiai Intézetbe. Tanulmányaiért 31 évesen, külön disszertáció nélkül elnyerte a tudományok doktora címet.

Kurcsatov a Szovjetunióban az elsők között kezdett atomfizikával foglalkozni. Csakhamar ő vezette a nukleáris fizikai osztályt, és felügyelte az első szovjet ciklotron (részecskegyorsító) építését. Kíméletlen tempót diktált magának, de munkatársainak is: ezért nevezték el "generálisnak". A harmincas évek végére észlelte a neutronokkal bombázott uránium bomlását, a láncreakciót, és felmerült benne az atomreaktor ötlete.

A II. világháború idején egy ideig félre kellett tennie a magfizikát, hogy a hadihajók mágneses aknák elleni védelmén dolgozzon. Amikor 1943-ban a szovjet hírszerzés tudomást szerzett arról, hogy a német és az amerikai tudósok "csodafegyveren" munkálkodnak, Sztálin elrendelte a szovjet nukleáris program beindítását Kurcsatov vezetésével.

Kezdetben korlátozott forrásokkal rendelkeztek, a program csak Hirosima és Nagaszaki után kapott prioritást. Sztálin 1948-as határidőt szabott a tudóscsapatnak, és a könyörtelen Beriját rendelte ki a program ellenőrzésére. (Kurcsatov a munka kezdetén megfogadta, hogy nem borotválkozik, amíg sikerrel nem jár. Excentrikus arcszőrzetét később is megtartotta, ezért "szakállnak" is nevezték munkatársai.)

Kurcsatov és munkatársai 1946 decemberére építették meg az első európai atomreaktort, a következő évben sikerült 239-es plutóniumot előállítaniuk. A munkában felhasználták az amerikai atomprogramról kémkedéssel szerzett adatokat is, de a dezinformációtól tartó Berija utasítására minden kísérletet újra elvégeztek. Molotov szovjet külügyminiszter 1947. november 6-án jelentette be az amerikai atommonopólium megszűnését, a TASZSZ hírügynökség pedig 1949. szeptember 25-én számolt be az első sikeres szovjet atomrobbantásról. Kurcsatov ezután a hidrogénbombán dolgozott tovább, ezt 1953. augusztus 12-én robbantották fel, mindössze fél évvel maradva le az amerikaiak mögött.

A tudós a nukleáris energia békés célú felhasználásában is élen járt: vezetése alatt készült el a világ első atomreaktora (1954), a világ első tengeralattjáró-atomreaktora (1958) és az első atomjégtörője (1959).

Kurcsatov 1960. február 7-én halt meg Moszkvában, hamvait a Kreml falába temették. Személyét sokáig titok övezte, még lefényképezni is csak hátulról engedték. 1943-ban lett akadémikus, négyszer kapta meg a Sztálin-díjat, egyszer a Lenin-díjat, és ezen kívül is számtalan elismerés záporozott rá. Nevét két város, egy kutatóintézet, egy holdbéli kráter és egy aszteroida viseli. Amikor szovjet tudósok elsőként felfedezték a 104. elemet, kurcsatoviumnak nevezték el, de aztán sokáig nem tudták újra megalkotni. Végül az amerikaiak más úton állították elő az elemet, és ők a rutherfordium nevet adták neki. Hosszas huzavona után az utóbbit fogadták el nemzetközileg.