Szakálltalan ifjoncok a terrakotta hadseregben

2009. október 13. 15:42 MTI

Az agyagsereget 35 éve, 1974-ben fedezték fel Hsziantól (Xian) 35 kilométerrel keletre kutat ásó parasztok. A leletet a modernkori régészet egyik legnagyobb szenzációjának tartják. Az első feltárást 1978 és 1984 között mindösszesen 6 hónapig végezték, amikor 1087 agyagszoborra leltek. A második feltárást 1985-ben indították, egy évig tartott, technikai okok miatt szüntették be. A helyszín 1987 decemberében felkerült az UNESCO világörökségi listájára, és Kína egyik legnagyobb idegenforgalmi nevezetességévé vált.

"Némely harcos arca teljesen csupasz, holott az ókori kínaiak számára a szakáll a korabeli kultúra része volt. Így ezek az agyagvitézek a jelek szerint a 17 évesnél fiatalabbak korosztályát képviselik a terrakotta hadseregben" - vélekedett Jüan Csungji (Yuan Zhounhyi), a Senhszi-tartományban (Shaanxi) lévő terrakotta hadsereg múzeumának tiszteletbeli kurátora. Mint Jüan Csungji kifejtette, Csin Si Huang-ti idejében, amikor Kína első császára egyesítette i.e. 221-ben az országot, a szakáll státusszimbólum volt. Egy csupasz arcú férfiú óhatatlanul a társadalom perifériájára szorult, a szakáll leborotválását büntetésként alkalmazták a bűnelkövetők esetében.

A terrakotta hadseregben minden agyagvitéz egyedi arcvonásokkal rendelkezik, és túlnyomó többségük szakállt visel. Az ezernél több agyagkatonából alig tíz harcost ábrázoltak csupasz arccal az ókori szobrászok. "Az utóbbi két évezredben az idő nyomot hagyott számos agyagkatona arcán, arcvonásaik veszítettek 'elevenségükből'. Ám például az első gödörben álló ifjú harcos, 'aki' hajítódárdát szorongat, nagyon is élőnek tűnik" - mondta a tiszteletbeli kurátor.

A szakemberek az ifjoncok kategóriájába sorolták a gyér arcszőrzettel rendelkező agyagkatonákat is. Jüan Csungji szerint ugyancsak az ifjoncokhoz tartozik a második gödörben talált íjász. A kutatási eredményeket az agyaghadsereg felfedezése 35. évfordulója tiszteletére jelentették meg.

Vang Cecsin (Wang Zijn) történész szerint az ókori kínai császárok gyakorta soroztak be 17 évesnél fiatalabb fiúkat a seregükbe. Csin Si Huang-ti törvényei alapján a 17 és a 60 év közötti férfiak voltak hadkötelesek, ám amikor a Csin-királyság (Qin) a döntő ütközetet vívta a Csou-fejedelemséggel (Zhou), a 15 éveseket is hadra fogták. A kínai történész szerint a szakálltalan ifjoncok megjelenése az agyagvitézek között arra is utalhat, hogy miként mozgósíthatta Huang-ti királysága az egész népességét a hat másik fejedelemség - Han, Csou, Vej (Wei), Csu (Chu), Jen (Yan) és Csi (Qi) - legyőzésére és az ország egyesítésére.

Csang Mingcsia (Zhang Mingqia), a Csin- és Han-dinasztia történetével foglalkozó társaság főtitkára szerint később, a Han-dinasztia idején (i.e. 206 és i.sz. 220 között) a császár elesett testőreinek fiait képezték ki ifjú harcosokká, akik független harci különítményként őrködtek uralkodójuk biztonsága felett.