Skóciától óvtak a középkori krónikák
2009. szeptember 23. 10:04 The Daily Telegraph
Skócia veszélyes bennszülöttekkel van teli, akik érthetetlen nyelvet beszélnek, és még az időjárás is borzalmas - derült ki a 13. századi északi útikalauzokból, amelyek a térség elkerülésére buzdították az utazókat vagy éppen hódítókat.
A nyolc évszázada írt krónikákban Skócia, vagy skandináv nevén Skotland egy ellenséges, és az utazók számára kellemetlen országként jelent meg, amely az egyik saga szerint csak a fosztogatók számára ajánlatos felkeresni, „ám a legtöbbször ők is odavesznek az utazások során”.
Egy másik saga izlandi kereskedőkről szól, akik a sziget nyugati partjára érve 13, vikingekkel zsúfolt hajóval találkoztak, ám hamarosan kiderült, hogy valójában a helyiekkel találták szembe magukat. Ekkor egy Grjotgard nevű férfi (aki II. Malcolm, skót király lehetett) felajánlotta nekik, hogy ha partra szállnak, akkor csak a javaikat veszik el, míg ha nem, akkor megtámadják és megölik mindannyiukat. A kereskedők halálra rémültek, de mivel a történet fennmaradt, ezért valószínűleg az első megoldást választhatták.
A hasonló történeteket Gisli Sigurdsson, a Reykjavíki Egyetem történésze gyűjtötte össze, aki szerint ezekből kiderül, hogy a félelmetes kalózoknak tartott vikingeknek is volt félnivalójuk. A kutatás rávilágított, hogy az északi hajósok a legjobban az ír partoktól, és a nyugati-skót területektől tartottak. Az egyetlen biztonságos helyet Orkney és Shetland jelentette a számukra, ahol saját rokonaik éltek, akik szívesen fogadták őket.
Tom Muir történész szerint mindez érthető is, hiszen a vikingek a legtöbbször a védtelen településeket, és a monostorokat támadták meg és fosztották ki, míg a kelták és más harcos népek ellen nem mertek fellépni.
A viking inváziók korának fénykora a 9-12. század között volt, amikor a skandináv hajósok Izland és Grönland mellett Orkney és Shetland szigetét is megszállták, és az európai kontinens több pontján is kolóniákat hoztak létre. Bár a 13. században írt izlandi sagákat a korábbi szájhagyomány útján elterjedt történetek alapján írták, mégis útikalauznak számítottak a hajósok, kereskedők vagy épp a felfedezők, fosztogatók és hódítók között. A történetek és útleírások egyébként mai szemmel nézve is nagyon pontosak voltak, és a régészek ezek alapján több, korábban ismeretlen települést is sikerrel azonosítottak.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
