Ókori hajótemetőt rejt a száműzöttek szigete

2009. július 24. 12:41 MTI

A sziget, amely Olaszország nyugati partjai mellett, Róma és Nápoly között félúton található, az idők folyamán menedéket nyújtott a hajóknak a Tirrén-tengeren tomboló viharok idején. A római korban Pandataria szigeteként ismerték, ide száműzték a kegyvesztett nemesasszonyokat. Augustus császár ide küldte házasságtörésen kapott lányát, Juliát. A 20. században Benito Mussolini diktátor uralkodása idején a szigeten politikai elítélteket tartottak fogva.

A kereskedelmi hajók, amelyek közül a legrégebbi az i.e. 1. századból származik, a legfiatalabb pedig a i.sz. 5. században süllyedt el, mintegy 100 méter mélységben találhatók. Ezek a legmélyebben fekvő hajóroncsok, amelyeket az elmúlt években a Földközi-tengerben felfedeztek. "A jelek szerint a hajók a biztos kikötő felé tartottak, ám sohasem érték el. Viszonylag kis helyen öt hajóroncsot fedeztünk fel, ez egy igazi hajótemető" - hangsúlyozta Timmy Gambin, a tengeri feltárásokra szakosodott nonprofit szervezet, az Aurora Trust vezető régésze.

A hajók bort szállítottak Rómából, s értékes halszószt (garumot) Spanyolországból és Észak-Afrikából. A szállítmányban rejtélyes rendeltetésű fémöntvényeket is találtak, amelyeket Itáliából szállítottak, vélhetően szobrászok vagy fegyverkészítők számára. Mint Timmy Gambin kifejtette, a hajóroncsok alapján arra is következtetni lehet, hogy miként változott az idők folyamán a római kereskedelem. Magyarázata szerint kezdetben Róma szállította a javakat egyre bővülő provinciái számára, később megfordult a kereskedelem iránya: az örök város olyan termékek behozatalára szorult, amelyeket korábban maga gyártott.

A felvételeken látható, hogyan szóródott szét a rakomány, miután a tengeri férgek elpusztították a hajók favázát. A százméteres mélységnek köszönhetően a hajóroncsokat nem háborgatták eddig a kincsvadászok, ám Timmy Gambin attól tart, hogy a mélytengeri búvárkodás növekvő népszerűsége veszélyt jelent majd a tengerfenéken nyugvó régészeti leletek számára. Meggyőződése szerint a következő évtizedben a búvárfelszerelések robbanásszerű fejlődése várható, s így a kincsvadászok könnyűszerrel elérhetik majd a víz alatti archeológiai helyszíneket.