Kiemelték az elfeledett szovjet emlékmű töredékeit

2009. június 23. 16:48 INRAP

2004-ben Francois Gentili régész, a főúri rezidenciák specialistája érdekes leletekre bukkant Baillet-en-France 17. századi, napjainkra már elpusztult kastélyának hűtővermében. A maradványok, - fejek, végtagok, törzsek, domborművek, címerek – egy monumentális szoborcsoport töredékei voltak. A jellegzetes ábrázolások (kalapács, sarló, traktor) alapján egyértelművé vált, hogy a darabok egy szovjet emlékműről származhattak, amelyet minden bizonnyal 1936 után állítottak fel. Az újabb kutatások tovább pontosították a műemlékről kialakított előzetes képet. A töredékek az 1937-es, a modern kor művészeti és technikai vívmányait bemutató nemzetközi kiállításra felállított szoborhoz tartoztak, amely akkor a párizsi Trocadero-n kapott helyet.

A szoborcsoportot a náci Németország Albert Speer által tervezett masszív és sassal díszített pavilonjával szemben helyezkedett el. A 160 méter hosszú épület tetején a mezőgazdaság és az ipar jelképeként emelt, gigantikus méretű szobor állt. A Vera Muhina nevével fémjelzett mű egy munkást és kolhozparasztnőt ábrázolt, akik kezükben sarlót és kalapácsot tartottak. Lábaik alatt, két oldalon a 11 szovjet köztársaság szimbólumát alakították ki. Joszif Csajkov domborművei leányokat, gyermekeket, zenészeket, tankvezetőket, gyermekeket ábrázoltak.

Amíg Vera Muhina Munkás és kolhozparasztnő című munkája visszakerült Moszkvába, addig a Szovjetunió Csajkov domborműveit a Munkavállalók Országos Szövetségének (CGT) ajándékozta. A Népfront idején, 1937-ben a „vasas” szakszervezet gondozta a szobrokat, és a parkot szabadidő központtá alakították át. A hely nagyon népszerű volt, a vasmunkások gyakran tartózkodtak itt éves fizetett szabadságuk alatt.

Végül a Francia Kommunista Párt (PCF) és a CGT 1939-es betiltását követően a park, amely egy időben a politikai foglyok internálására szolgált, 1940 novemberében a Pétain-ista fiatalság központja lett. 1941 tavaszán a szobrokat elpusztították, és a kastély kertjének hűtővermébe dobálták, felejtésre ítélve őket, egészen addig, amíg a régészek fel nem fedezték a töredékeket.

A tudomány érdeke és a kulturális örökség védelme megkívánta, hogy a töredékek a napvilágra kerüljenek. A szobor ugyanis a szocialista realizmus egyik izgalmas műtárgya, amely ajándékként maradt Franciaországban, és amelyet a Vichy-kormány pusztított el. Felmerült annak a lehetősége, hogy a Mezőgazdaság és az Ipar szobrai mellett ezt is kiállítják az „Októberi szimfónia - Zene és hatalom a Szovjet-Oroszországban (1917-1953)” című 2010 októberében nyíló tárlaton. A lelet a filmesek érdeklődését is felkeltette, Jean-Paul Fargier 52 perces dokumentumfilmet készített az emlékműről. A feltárás ráirányította a figyelmet az 1930-as évek szovjet művészetére: felvetette annak kérdését, hogy mekkora mértékben állt a sztálinista propaganda szolgálatában, illetve újra fel lehet fedezni azt a művészt, akit ezen a hivatalos műve miatt később el kellett felejteni.

A művész, Joszif Csajkov (Kijev, 1888 - Moszkva 1986) kezdetben a hagyományos zsidó világ képviselőjeként tűnt fel. Később ő volt az, aki másokkal, például Eliezer Lissitzky-vel olyan művészi kifejezőeszközt alakított ki, amelyet a forradalmi zűrzavar terminológiával lehet jellemezni. Később ez a militáns konstruktivizmus alakult át szocialista realizmussá. Nagyon sokat köszönhetett szobrász nagyapjának. 1910-ben Párizsba ment, ahol – más kelet-európai művésszel együtt - Naoum Aronson vezetése alatt sajátította el a szobrászat mesterfogásait. 1914-ben visszatért Oroszországba.

A forradalom után fokozatosan előtérbe kerültek a régi világot eltaposó új emberről alkotott elképzelései. Az 1921-ben megfogalmazott, szobrászattal foglalkozó írásaiban teljes mértékben elutasította a néprajzi analógiákat, egy teljesen új formai világ alkotása mellett foglalt állást. Javaslatait Vlagyimír Tatlin (1885-1953) és Alexander Rodcsenko (1891-1956) is élénken támogatták. Az 1930-as években Csajkov a szovjet szocialista realista szobrászat egyik meghatározó alakja lett, atlétikus műveit szinte mindegyik művészeti seregszemle szívesen kiállította.

Az ásatás helyszínét itt lehet megtekinteni.