Szépművészeti: a vázákba karcolt zene nyomában

2009. június 10. 15:02 MTI

Több mint fél évtizeddel ezelőtt indította útjára Az évszak műtárgya című kiállítássorozatát a Szépművészeti Múzeum Antik Gyűjteménye azzal a céllal, hogy rendszeresen a közönség elé tárja az ott folyó munka eredményeit, egy-egy újonnan megszerzett, illetve restaurált művet, vagy olyanokat, amelyekről új és bemutatásra érdemes tudományos eredmények születtek.

A nyári kamaratárlat ezúttal az ókori zene és a zenei versenyek világába kalauzolja el az érdeklődőket. A homéroszi kor kiválóságeszményén nevelkedett versenykultúra számára ugyanis a költészet és a zene egyik legfontosabb megnyilvánulási formájává is a versengés vált. A pánhellén ünnepeken is rendeztek zenei versenyeket, a delphoi Apollón ünnepe, az úgynevezett pythói játékok például főleg zenei versenyekből állt. A városállamok saját vallási ünnepein is rendeztek zenei versengéseket: Athénben a régi Athéné-ünnep, a többnapos Panathénaia egyik napja teljes egészében a zenei versenyeké volt.

A jellegzetes korabeli húros hangszer, a kithara versenyét ábrázolja a kiállításon szereplő, i.e. 450 körül készült vörösalakos, bor és víz keverésére szolgáló kehelykratér. Az edényen egy ifjú áll fenn a versenypódiumon, ami a zenei verseny ábrázolásának egyik legjellemzőbb ikonográfiai eleme. A budapesti kratér különlegessége, hogy a festő megkettőzte a győzelmet szimbolizáló szárnyas Niké-alakot: a jobb oldali győzelmi koszorút, a bal oldali pedig ajándékszalagot nyújt át a győztesnek, valószínűleg kettős győzelemre utalva.

Az i.e. 520-510 között készült feketealakos bortöltő kancsó (oinochoé) töredékén látható finom vonalú hangszert az akkoriban szabványos hét húrral ábrázolta a vázafestő. A hangszer nem kitharára, inkább lyrára utaló jegyei, valamint a képen kissé oldalra fordított pozíciója utalás lehet a szümposzionra, azaz az étkezések utáni, beszélgetéssel, énekkel, tánccal kísért "együttivásra". A kétféle zenei kontextus, vagyis a verseny és a szümposzion kapcsolatára utal, hogy a zenei versengést ábrázoló jelenetek nagy többségükben a bor tárolásához, keveréséhez és fogyasztásához tartozó vázaformákon jelennek meg.

Szerepel a kamaratárlaton egy töredékesen fennmaradt, időszámításunk előtt 500 körül keltezhetett feketealakos, három nagyobb részletből összeállított ivóedény (szküphosz) is. Ezen szatírnak öltözött ünnepi kórus ad elő hangszerrel kísért kartáncot. A szatírok régi típusú bölcsőkitharán játszanak, jobb kezükben pengető, az edény mindkét füle alatt ünnepi előadás helyszínére utaló oltár-töredék. Mindössze öt feketealakos kitharás szatírkórus-jelenet ismert, ezek egyike a budapesti edény.

Az ókori zenei világot megidéző nyári tárlat apropóját az adja, hogy nemrégiben került az Antik Gyűjteménybe egy egyedülálló, auloszjátékost ábrázoló etruszk váza. Az 570-560 között készült etruszko-korinthoszi illatszeres edény fő oldalán egy auloszon - a mai oboához és klarinéthoz hasonlítható felépítésű és hangú jellegzetes fúvós hangszeren - játszó alak látható. A jelenetet madár és párduc egészíti ki - a mai szemlélőben azt a képzetet kelti, mintha őket bűvölné el a zene.

További részletek a múzeum oldalán