A katonai teljesítmény csak egy része a szabadságharcnak
2009. június 9. 11:34 Szende László
Egy körkép nyomvonalán
Mitől különleges a kiállítás?
A tarnowi körkép festményei segítettek összekapcsolni az egyes egységeket. A kritikákban ezt értékelték, de észrevették a látogatók is. A Nemzeti Múzeumhoz kellett alkalmazkodnunk, ott folytattuk 1848 őszénél, ahol a Nemzeti Múzeum kiállítása abbahagyta. Az előzményeket persze röviden nekünk is be kellett mutatni, és ennek az igénynek kiválóan megfelelt a téli hadjárat. Ezután tudtunk a tavaszi hadjárathoz fordulni: helyszínenként, az egyes csatákat bemutatva haladtunk.
A folyamatot a Budapesti Történeti Múzeum helyszíne miatt Buda visszafoglalásával mindenképpen ki akartuk teljesíteni. Nem kevés műtárgyat válogattam a saját gyűjteményeinkből is, csupa olyat, amelyek szintén nem, vagy ritkán szerepeltek a közönség előtt. Ezeket rögtön konkrét helyszínekhez kötöttük, amelyeket térképek segítségével is azonosítani lehet. Az események az emberek fejében mindig elvontan élnek, ezért a térképekre támaszkodva térben is el tudják helyezni; például azóta, ha a 16-os buszra várok, pontosan tudom, hogy innen is indultak a létrákkal a honvédek.
Máskor maga a műtárgy irányított bennünket. Máday Norbertnek nagyon sok, érdekes és különleges kultusztárgya is van, amelyek a kiállítást záró részben láthatók. Én meg amúgy is ilyen „kultusz-mániás” vagyok, mindig, ha nagyobb kiállítást csinálok, akkor szeretek erre külön gondot fordítani. Nagyon örültem annak, amikor több kritikában olvastam, hogy kiemelték ennek különlegességét.
Melyek a kedvenc kiállítási tárgyak?
Szinte mindegyik, de kiemelném Máday Norbert reformkori díszfegyvereit: nem vagyok fegyverszakértő, de ezek rendkívüli értékek, önmagukban is gyönyörűek, és elemi erővel közvetítik egykori használatukat. Hozzám azonban az ábrázolások, grafikák, festmények állnak a legközelebb: ilyen a Máday-gyűjtemény egyik litográfiája a milánói Terzaghi kiadótól, amely Kossuth és Garibaldi tanácskozását ábrázolja, olasz felirattal. Természetesen ez az életben soha nem történt meg, sőt Kossuth és Garibaldi még csak nem is találkoztak. Megható az ábrázolás, mert a háttérben a nápolyi öblöt látjuk, a Vezúvval és a két főszereplő egy tengerre néző kőpárkánynak dől. A háttérben fegyveres őr járkál, érzékeltetve, a találkozó fontosságát. Nagyon pontosan utal arra, hogy a korban hogyan képzelték el ennek a két kiemelkedő személynek a tanácskozását.
Szintén a kedvenceim a Budapesti Történeti Múzeum gyűjteményeiből a Pest ostromát ábrázoló kép, illetve egy, a szétlőtt fehérvári kapuról készült Barabás-akvarell. Vagy egy Barabás-másolat Fritz L’Allemand-nak a Hentzi halálát bemutató képéről, amelyről tudjuk, hogy még most is a királyi apartmanban van. Tökéletesen megmutatja, hogy kinek mi volt fontos: nekünk a mi hőseink, Ferenc Józsefnek meg az az Allnoch ezredes, aki fel akarta robbantani a Lánchidat, és közben meghalt, illetve az a Hentzi, aki a vár védelme közben, a hagyomány szerint Görgei karjai között halt meg. A kedvencek között tartom számon az aradi tárgyakat is, vagy a körképet, mert azt a látogatók is nagyon kedvelik.
Mit üzen a kiállítás egy laikusnak?
A kiállításon vetített, az egész tavaszi hadjáratról szóló filmhez Lakatos Iván majdnem minden tárgyunkat felhasználta és eredeti, egykori szövegeket vágott össze narrációként. Amikor ezeket először hallottam, lenyűgözött: ezt a modern szóhasználatot, a politikai közbeszédet az 1848-49-es események honosították meg Magyarországon. Azt tanulhatjuk meg belőle, hogy voltak, akik csak beszéltek, voltak, akiknek eszköz volt, és voltak, akik a szabadságharcunkat hivatásnak tekintették. Döbbenetes megtapasztalni a különbséget, hogy Kossuth politikusként miként hat az érzelmekre, eszközként felhasználva ezt a beszédmódot, míg Görgei „csak” teszi a dolgát. Neki Buda visszafoglalása egy feladat volt, amit a lehető legjobban megoldott, és már várta a következőt.
Hermann Róbert gyönyörűen összefoglalta az események európai különlegességét: a népek tavasza idején, a forradalmak márciusában kezdődött és majdnem másfél évig tartott a nemzet függetlenségi harca. Ez rendhagyó, szokatlan és különleges volt Európában. Elindította a modern átalakulásokat, a kiegyezéstől, a Monarchia létrejöttétől egészen a Millenniumig, a 20. század elejéig. Ezt a rendhagyó szerepet értékeljük és érzékeljük a forradalomban és a szabadságharcban. Tudom, a hadtörténészek inkább katonai teljesítményként tekintenek az eseményekre, de ez a katonai teljesítmény csak része a nagy egésznek. Mindez egy óriási dolog Magyarország történeti fejlődése szempontjából, és fontos, hogy megemlékezzünk róla.
Elképzelhető, hogy a tárlat komoly áttörést hozhat a múzeumok és magángyűjtők közti kapcsolatban?
Szeretném, ha így lenne. Eddig nem volt különlegesség, ha egy gyűjtő képzőművészeti anyaggal jelent meg, így áttörés a történeti kiállításokban következhet be. Máday Norberttel már törjük a fejünket a folytatáson: 2011-ben Rákóczi-évforduló lesz, és neki egy különleges Rákóczi-gyűjteménye is van. A tématervet elkészítettem, és reményeim szerint mindez a minisztérium támogatását is élvezi. Nagyon remélem, hogy ezt a mostani kiállításunk is segítheti majd.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
