Ókorkutató kapta a Bolyai-díjat

2009. május 25. 08:02 MTI

Sólyom László úgy fogalmazott: Ritoók Zsigmond a nevelés, a továbbadás, a pedagógia szenvedélyével vezet el bennünket az antik eredetihez és ébreszt rá arra, hogy ehhez a világhoz a mai embernek is nagyon sok köze van. Mint mondta, a kitüntetett életében a legmélyebb értelemben összekapcsolódik a tudomány kérlelhetetlen szigora, a humanizmusnak az ókortól kezdve a szépségre, erkölcsre, közjóra irányuló kultúrája, valamint a tanítás öröme.

Ritoók Zsigmond Széchenyi-díjas filológus, akadémikus, az Eötvös Loránd Tudományegyetem nyugalmazott tanszékvezető egyetemi tanára a görög-latin irodalmat, az antikvitás esztétikáját és az ókortudomány történetét kutatja közel hat évtizede, eközben nemzedékeknek mutatta meg az antikvitás szépségét.



Ritoók Zsigmond 1929-ben született Budapesten, nyolcosztályos gimnáziumban érettségizett, majd tanárszakos egyetemi hallgatóként az Eötvös Kollégium tagja lett. Latin-görög szakos tanárként az ELTE Bölcsészettudományi Karán végzett, később, 1965-ben magyar szakos középiskolai tanári diplomát is szerzett ugyanitt. 1952-től tanársegédként dolgozott a Görög Nyelvi és Irodalmi Tanszéken, majd tizenkét évig az óbudai Martos Flóra Gimnáziumban tanított. Ezt követően újra az ELTÉ-re került, az MTA Ókortudományi Tanszéki Kutatócsoportban tevékenykedett, majd 1986-tól a Latin Nyelvi és Irodalmi Tanszéken volt egyetemi tanár. 1987 és 1993 közt ugyanitt tanszékvezető, ahonnan 1999-ben vonult nyugállományba.

Ösztöndíjasként Oxfordban, a Magdalen Collegiumban kutatott (1982), vendégtanár volt a grazi (1991) és a heidelbergi (2000) egyetemeken. Közben folyamatosan jelentek meg publikációi a görög-latin költészet, a görög esztétikai gondolkodás és a magyar klasszika-filológia történetének témáiban. Az utóbbi években írt egyebek közt a szóbeliség és az írásbeliség átmenetének görög tanulságairól, Horatiusról, a magyar Homérosz-fordításokról, Platón A lakoma című művéről és Euripidészről, a görög művelődéstörténetről.



Ritoók Zsigmond 1993-tól az MTA rendes tagja, hazai és külföldi egyetemek díszdoktora. 1992-ben Szent-Györgyi Albert-díjat kapott, 1995-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztjét ítélték neki, 2001 óta Széchenyi-díjas, 2008-tól a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje a csillaggal kitüntetés birtokosa. Az akadémikus választmányi tag a Magyar Ókortudományi Társaságban, melynek felesége - aki kollégája is - szintén tagja.

Ritoókot az ELTE latin-görög tanári szakán, professzora, Szabó Árpád indította el teljesen a görög kultúra irányában - emlékezett vissza, hozzátéve: "Olyan ez, mint a szerelem, nem tudjuk megmondani, miért éppen a kiválasztottba lettünk szerelmesek". A tudós és a tanár közti különbséget az akadémikus abban látja, hogy míg az előbbit az igazság önmagáért érdekli, addig a tanárt azért, hogy legyen mit továbbadnia. "Én tanárként határozom meg magam" - szögezte le. Ritoók emlékeztetett arra, hogy a pedagógus szó eredete az ókori rabszolgákra utal, akik otthonról az iskolába vezették a gyerekeket, esetleg ottani tanulásukban is segítettek. "Minden igazi pedagógusnak ilyen vezetőnek kell lennie" - véli a professzor.



Szerinte a tanár valahogy tanárnak születik. Belső kényszert érez a tanításra, ez egyfajta misszió, szolgálat azon ismeretanyag továbbadása érdekében, amelynek letéteményese. "Ahhoz, hogy tanár legyen valaki, tudnia kell azt, amit tanítani akar. A tudományos munkásság értelme megismerni és közkinccsé tenni" - foglalta össze a tanár és a tudós küldetését a díjazott. A filológia jelenbeli szerepéről elmondta, hogy minden kornak újra meg kell fogalmaznia aktualitását, meg kell találnia érvényességét. "Ott is tele voltak válságokkal, érezték is, bizonyos dolgokat mégis feltétlenül értéknek tartottak" - utalt az ókori görögöktől átvehető tanulságra, hozzátéve: "Minden országban hajlamosak rá, hogy az ókort mint lezárt egységet kezeljék, nem keresik ezt az izgalmas viszonyt, holott éppen annak megtalálása fontos, hogy miért érdekes mindez nekem?"

Ritoók Zsigmond kikapcsolódásként magyar irodalmat olvas és zenét hallgat: "korábban nagy Wagner-rajongó voltam, ma már inkább Mozart és Haydn zenéje kapcsol ki."

A tudományterülethez nem kötött díj olyan magyar állampolgárságú vagy magyar származású személynek adományozható, aki nemzetközi szinten is kimagasló eredményt ért el a tudományos kutatás, fejlesztés, utánpótlás-nevelés területén, valamint ezek eredményeinek a társadalmi-gazdasági életben való hasznosítása terén.

A Bolyai-díj Alapítványt 1998-ban hozta létre magánvagyonából Karsai Béla, Lantos Csaba, valamint Somody Imre és akkori felesége. 2001-ben csatlakozott az alapítókhoz Várkonyi Attila és Alexander Brody. Lukács János világhírű történész és Oláh György Nobel-díjas kémikus idén elvállalta a Bolyai-díj védnökségét. A Kutatási és Technológiai Innovációs Alapból 12 millió forinttal járult hozzá a kezelő nemzeti hivatal az eseményhez. Idén először főtámogató a Pfizer: az első kétéves periódusban 20 millió forinttal járulnak hozzá a Bolyai-díjhoz. A kétévente odaítélt díj adományozásáról 15 tagú díjbizottság dönt, melynek tagjai a magyar tudomány elismert képviselői, elnöke pedig a mindenkori köztársasági elnök.

Az eddigi díjazottak: 2000-ben Freund Tamás neurobiológus, 2002-ben Roska Tamás villamosmérnök, 2004-ben Bor Zsolt lézerfizikus, 2007-ben pedig Lovász László matematikus. Ritoók a díj ötödik kitüntetettje.