Az ősember is gondoskodott a fogyatékkal élő gyerekekről
2009. április 3. 10:10 New Scientist, National Geographic News, MTI
Ősi emberi koponyatöredékek tanúskodnak arról, hogy a korai időkben gondoskodtak a fogyatékkal élő gyerekekről.
Az 500 ezer éves csontváz, amelyre Spanyolországban, Atapuerca közelében bukkantak, egy 5-12 éves gyermeké lehetett, aki úgynevezett craniosynostosisban, a koponyavarratok veleszületett elcsontosodásában szenvedett. A varratok idő előtti záródása a koponya deformitását okozza. A fejlődési rendellenesség emellett a koponyaűri nyomás fokozódása és az agy fejlődésének zavarát is maga után vonhatja.
A spanyol kutatók az első csonttöredékekre még 2001-ben bukkantak, ám csak mostanra sikerült annyi darabkát összegyűjteniük, hogy összerakva azokat diagnózist állíthassanak fel. "Biztosak vagyunk abban, hogy valódi patológia bizonyítékával rendelkezünk" - nyilatkozta a vizsgálatokat irányító Ana Gracia, a madridi Universidad Complutense paleoantropológusa, hozzátéve, hogy a deformitás teljesen nyilvánvaló, elég csupán egy pillantást vetni a koponyacsontokra.
A gyermek a craniasynostosis egy olyan ritka formájában szenvedett, amely 200 ezer újszülöttből egynél fordul elő. A lelet szerint a csontosodás még a méhen belüli élet során alakult ki, arcdeformitást okozva. Feltehetően károsodtak a gyermek motoros funkciói, valószínűleg szellemileg visszamaradott volt, s egész életében gondoskodásra szorult. A gyermek a Homo heidelbergensis, azaz a heidelbergi ember képviselője volt. Csontváza az egyik legkorábbi példa arra, hogy a mások gondoskodására szoruló fogyatékkal élő ember életben maradhatott.
Erik Trinkaus, a Saint Louis-i Washington University paleoantropológusa szerint a leletből azt a nyilvánvaló következtetést lehet levonni, hogy a gyermeket csoportjának más tagjai segítették. Ugyanakkor Matthew Speitz,a Seattle-i University of Washington pszichológusa szerint nem egyértelmű a craniosynostosis és a kognitív zavarok közötti összefüggés. A kutató irányítja azt a követéses vizsgálatot, amely a koponyavarratok veleszületett csontosodásában szenvedő gyermekek szellemi fejlődését veszi górcső alá.
Matthew Speitz csoportja úgy találta, hogy a craniosynostosisban szenvedő gyerekeknél nagy valószínűséggel lehetnek motoros és kognitív zavarok, utóbbi azonban nem jelenti feltétlenül a súlyos tanulási nehézségek kialakulását. "Esetükben enyhén növekszik a szellemi visszamaradottság kockázata" - hangsúlyozta Matthew Speitz.
A spanyol kutatók a leletről az Amerikai Tudományos Akadémia folyóiratában, a PNAS (Proceedings of National Academy of Science) legfrissebb számában számolnak be.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
