Felfedezhetjük az Erdélyi Panoráma részleteit

2009. március 23. 10:36

Az Erdélyi Panoráma „Bem Erdélyben", "Bem és Petőfi", vagy "A Nagyszebeni csata" címen egyaránt ismert. A panoráma megszületésének előzménye, a Wojciech Kossak és Jan Styka vezetésével megfestett lengyel körkép, a „Racławicei Panoráma”, melyet 1896-ban mutattak be a magyar közönség számára Budapesten.

A nagy sikerre való tekintettel a magyar kormány az 1848-as szabadságharc 50. évfordulója alkalmából körképet rendelt Jan Styka festőművésztől. A 15 méter széles és 120 méter kerületű körkép a lengyel mester vezetésével került megfestésre, olyan magyar művészek közreműködésével, mint Vágó Pál, a csatajelenetek kitűnő festője, Spányi Béla, a neves tájképfestő és Margitay Tihamér. A körkép elkészítése öt hónapos munkát vett igénybe.

Központi témája az 1849. március 11-én vívott nagyszebeni csata, ahol a magyar honvédsereg Bem József lengyel tábornok vezényletével, bravúros hadművelettel győzelmet aratott az egyesült osztrák és orosz haderő felett. A körkép a döntő pillanatot ábrázolja, amikor az öldöklő küzdelemben, az ellenséges túlerő ellenére, a csata fordulópontjához érkezett. A panoráma egészéből négy részletet kell kihangsúlyozni: Bem József és vezérkara, a hídért vívott harc, a honvédek rohama, s végül a közeledő magyar tartalék.

A körképet először 1897. szeptemberében állították ki a lvóvi nagyközönség számára, s az év végén Budapestre szállították, ahol a Népek Tavasza 50. évfordulójának alkalmából a márciusi ünnepségek fényét emelte a Városligeti pavilonban. A kiállítás alkalmából az Erdélyi Panoráma egészét bemutató katalógus jelent meg, amely ma lehetővé teszi a mű egyes fellelhető részleteinek azonosítását. Ezek után, máig ismeretlen okokból a körkép visszakerült Lengyelországba, ahol 1907-ben, Varsóban állították ki újból. Mára sajnos a körképnek csupán egyes részletei ismertek, mivel a kor hasonló méretű műveinek sorsára jutott: értékesítés céljából szétdarabolták önálló motívumokon alapuló részletekre. Styka minden egyes részletet saját szignójával látott el.

A feldarabolt körkép kérdése 1928-ban került szóba, amikor is Lengyelország és Magyarország közös, idegenben elhunyt nemzeti hősének, Bem József tábornok hamvait ünnepélyes keretek között szülővárosába, Tarnówba szállították. A panorámakép kérdése 50 évvel később került ismét a figyelem középpontjába, amikor 1977-ben egy krakkói antikváriumba került egyik részlete. A Tarnówi Regionális Múzeum azóta folytatja kutatásait, s közel tizenöt évig tartó kutatói munka eredményeként a körkép 24 részletének találta meg a lelőhelyét. Mára egy részük lengyel múzeumok gyűjteményeiben található, néhány részlet pedig magántulajdon. A múzeum jelenleg a körkép 10 részletével rendelkezik gyűjteményében. A fennmaradt részeket lengyel szakértők az 1980-as években restaurálták.

Az Erdélyi Panoráma folyamatosan fel-felbukkanó újabb és újabb darabjai azt bizonyítják, valóban van esély arra, hogy az eddig ismeretlen részletek feltűnjenek különböző magángyűjteményekben, intézményekben, sőt talán múzeumokban is. A Tarnówi Regionális Múzeum tovább folytatja kutatásait a fennmaradt részletek megtalálása érdekében. Magyarországon utoljára 2000-ben Szolnokon és Budapesten a Hadtörténeti Múzeumban mutatták be a panoráma egyes fellelhető részleteit.