Népirtássá minősíthetik a vendée-i mészárlást

2009. január 2. 10:35 The Daily Telegraph

1794 elején, a Terror uralmának tetőpontján francia katonák masíroztak be az atlanti parti Vendée-be, ahol korábban a párizsi forradalmi kormányzat ellen lázadtak fel a helyiek. Louis-Marie Turreau tábornok tizenkét „pokoli oszlopa” kegyetlen parancsot kapott: öljenek meg mindent, és mindenkit, aki és ami él és mozog. A katonák ekkor több tízezer embert - nőket és gyerekeket egyaránt - mészároltak le, és az egész vidéket felgyújtották.

Nantes városában a forradalmi vezető, Jean-Baptiste Carrier a helyi rabok tömeges lemészárlásával folytatta: meztelen férfiakat, nőket és gyermekeket kötöztek össze és zsúfoltak olyan lélekvesztőkre, amelyeket aztán a Loire közepén ágyúlövésekkel süllyesztettek el, majd az esetleges túlélőket is lelődözték. Amikor a katonák végeztek, Francois Joseph Westermann tábornok a következőt írta a Konventnek: "Vendée nincs többé... A kapott parancsok alapján lovakkal tapostattam agyon a gyerekeket, lemészároltattam a nőket, akik így nem szülnek több brigantit. Nincs egyetlen fogoly, aki ezt felemlegetné: kivégzettem mindet.” A történészek szerint a hadsereg 160-200 ezer embert ölt meg.

A tartomány most azt szeretné, ha az akkor történteket a modern történelem első dokumentált népirtásává minősítenék. A helyiek szerint erre azért is szükség lenne, mert mintha mostanra megfeledkeztek volna minderről. Az egykori véres események egyébként régóta hiányoznak a francia történelemkönyvekből is, ugyanis az nem vet túl jó fényt a dicső forradalom egykori vezetőire. A szovjet blokk országaiban a hasonló eseményeket előszeretettel hangsúlyozták: Lenin is többször hivatkozott a parasztság szerepére, és a vendée-i mészárlásra, amely szerinte sokban járult hozzá a forradalom kudarcához.

A javaslat komoly vitát váltott ki Franciaországban: a jobboldali MPF korábbi elnökjelöltje, Philippe de Villiers szerint az kezdettől a forradalom egyik alapköve volt, hogy „kiirtsák a vendée-i fajt”. Szerinte a mészárlásra vallási okok miatt került sor, így ma ezt népirtásnak neveznénk, ezért állásfoglalást követel az ügyben Sarkozytől, és annak elismerését kéri az ENSZ-től is. A politikus novemberben Örményországba látogatott, ahol a Vendée-ben 1794-ben történeteket az örmény népirtáshoz hasonlította.

A helyi Történelmi Kutatóközpont egyik munkatársa, Alain Gérard történész szerint míg a hadsereg az ország más részein a nemeseket, és gazdagokat gyilkolta halomra, Vendée-ben mindenkit megölt. Szerinte a forradalom itt fordult azok ellen, akik korábban legitimálhatták, és ez a revolúció saját elvei iránti hiteltelenségét mutatja. Nem véletlen hát, hogy az ott történtek mostanra eltűntek a köztudatból. Más történészek szerint viszont nem beszélhetünk népirtásról, ugyanis egy polgárháborús helyzetben nem ritkák a hasonló vérengzések, és a 200 évvel ezelőtt történtekre nem lehet az ENSZ modern kritériumait ráerőszakolni.