Rituális kellék lehetett a Bonyhádnál előkerült bronzkori csörgő
2008. november 5. 14:06 MTI
A régészek meglepetésére bronzkori sírok kerültek elő egy, már ismert régészeti lelőhelyen Bonyhád határában. Az egyik legszebb lelet egy kerámiacsörgő, amely a feltételezések szerint valamely szertartás fontos kelléke lehetett.
Szabó Géza, a szekszárdi Wosinsky Mór Megyei Múzeumnak az ásatást vezető régésze elmondta: eddig ötven sírt tártak fel, s idén még 30-40 kerül felszínre a Bonyhádhoz tartozó Szecskai-tó keleti oldalán folyó leletmentés során. A mintegy ötezer négyzetméternyi terület, - ahol egy biogázüzem építését előzi meg a feltárás - nyilvántartott régészeti lelőhely.
"A korábban feltárt leletek alapján arról volt tudomásunk, hogy itt körülbelül ötezer évvel ezelőtt egy rézkori település volt" - mondta Szabó Géza. A régészeket meglepetésként érte, hogy a kutatóárok mindkét végén egy-egy szórt hamvasztásos sír került elő. A benne lévő edénytöredékek alapján egyértelmű volt, hogy ezek egy középső bronzkori kultúrához tartozó sírok. A régész becslése szerint a sírok az i.e. 1600 és 1400 közötti időszakból származnak.
Szabó Géza a korszakról szólva elmondta: a középső bronzkor nyugodt időszaka volt a Kárpát-medencének. Békés földművelő, állattartó közösségek lakták ezt a vidéket. A korszak végén Nyugat-Európában megkezdődött egy új népcsoport vándorlása. Ennek a harcias, pásztorkodó, halomsíros kultúrának a támadása kimozdította lakóhelyükről a különböző régészeti kultúrához tartozó népcsoportokat. Ennek következtében rendkívül vegyes anyagi és szellemi kultúra jött létre, amelyet koszider-időszaknak nevezünk. (A Koszider-padlás a dunaújvárosi löszmagaspart neve. A korszakot az 50-es években Sztálinváros építésekor az ott előkerült elő bronzkincsről nevezték el.)
A Szecskai-tónál feltárt sírokban ennek az időszaknak egy jellegzetes emlékét találták meg. A 42. számú sír urnájában a mészbetétes edények népének jellegzetes, hordó formájú, gazdagon díszített, gyengén égetett, viszonylag vastag falú edényei kerültek elő. Az urna másik oldalán pedig finom, vékony falú, már a belső népmozgásra utaló szalagfüles, magas, tölcséres nyakú bögrék, korsók voltak. A belső etnikai keveredés egy urnán belül is megfogható - mutatott rá a régész.
A temetőben két rítust lehet megkülönböztetni. Az urnás temetkezésnél az urnába tették a hamvakat és az edényeket, amelyekben a hosszú túlvilági útra szóló ételt-italt készítették a hamvak mellé. Megfigyelhetők olyan sírok is, amelyekben a hamvakat beszórták a sírgödör aljába, és köré tették az edényeket. Ezek az úgynevezett szórt hamvasztásos sírok. Mindez arra utal, hogy nem volt egységes hitvilág, gondolkodásmód az itt élt késő bronzkori emberek között, az edények száma pedig a társadalmukon belüli anyagi rétegződést mutatja.
Szabó Géza felhívta a figyelmet a 21. számú sírban talált, egyedi szépségű és kidolgozott, madár alakú kerámiacsörgőre, amelyet valószínűleg egy általunk még nem ismert bronzkori kultusz során használhattak a szakember szerint ritmust adó zeneszerszámként. A madár csőrének, szárnyának kidolgozása komoly technikai tudásról és fejlett ízlésvilágról tanúskodik. "A korszakból már kerültek elő hasonló tárgyak, de nem igazán tudjuk a rendeltetésüket, nem ennyire kidolgozottak, nem ilyen formájúak" - jellemezte a leletet a kutató.
Az ásatás 2009 tavaszán is folytatódik. A leletek a Wosinsky múzeum gyűjteményébe kerülnek, s a leletmentés után kiállításon is megtekinthetők lesznek.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
