A népi demokráciák fejlődése
2008. február 19. 14:52
Charles Gati A füstbe ment régió című amerikai történészhallgatóknak írt munkájában két egymáshoz kapcsolódó és egymásba csúszó szakasz elkülönítését javasolja a népi demokráciák fejlődésének értelmezéséhez: 1948-ig csatlós sorba taszításról, 1948 után direkt szovjetizációról beszél.
Látszatkoalíció kommunista irányítással
Lényegében a háború befejezése és az újjáépítés terhei hárulnak e periódusra, amely felszámolja az ideiglenességet és az első választásig tart. A 'népi demokrácia' fogalom kritériuma a szovjet biztonsági igényeket garantáló kommunista túlsúly és a jaltai szellemben de ideiglenesen létrehozott 'álkoalíció'.
E két követelménynek megfelelő új típusú demokráciák - Varga Jenő, a moszkvai Világgazdasági és Világpolitikai Intézet vezetője szerint - a feudális maradványok, nagybirtokok felszámolásával, a termelési eszközök magántulajdonával, az ipari - közlekedési - hitelügyi nagyvállalatok államosításával, a város és falu dolgozóinak érdekét szolgáló állammal és erőszakszervezeteivel hosszú, fokozatos fejlődés során és eltérő utakon valósulhatnak meg. A moszkoviták feladata ezért 1942-től a dimitrovi népfront és a trockiji permanens forradalom koncepció szellemében saját országaik politikai jövőjéről szóló tervek kidolgozása volt. Népszerű modernizációs programjukat számottevő támogatottság nélkül hirdették.
A választások Romániában, Bulgáriában, Lengyelországban és Jugoszláviában blokkban történtek, legfeljebb szavazásnak nevezhetők. Magyarországon valóságos választásra kerül sor; a blokkpolitika helyett végül utólagos korrekcióval kell létrehozni a kommunista fölényt. (Még így is kivételes a köztársaság kikiáltása, az elnökről és a politikai jogokról szóló törvények!) Csehszlovákiában a leghosszabb az álkoalíciós időszak, 1946 májusában viszont 38%-ot szerez a CSKP. A demokratikus játéktér koalíciós válságok sorozatával fokozatosan beszűkül - végül a 'fő ellenséget' letartóztatják, emigrációba kényszerítik. A fordulat e döntő lépéseit a szovjetek állambiztonsági szerveiken keresztül irányítják - ez váltja ki a Truman doktrínát 1947 március 12-én.
Májusban az olasz és francia kormányból kiszorított kommunista miniszterek esete a térség országainak azt jelentette, hogy többé nincs lehetőség a szovjet biztonsági zónán belüli koalíciók fenntartására sem. A Marshall-terv elutasításával a kelet-nyugati együttműködés utolsó intézményes kapcsolata szakad meg, utat nyitva más típusú integrációs szerveződéseknek (Kominform 1947 szeptember, bilaterális egyezmények október). A hidegháborús szakadásról megfogalmazott helyzetmegítélések ('aki nincs velünk, az ellenünk van') következményei a kül- és biztonságpolitikán, valamint a gazdasági alárendelődésen is túlmutattak: már nem pusztán csak a stabil népi demokratikus berendezkedés volt követelmény, hanem egy esetleges háború esetén a szovjet normáktól, mintáktól való bármilyen eltérés a tábor biztonságát veszélyeztette.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
