Egyedülálló a fővárosi temetők mostoha sorsa

2007. november 1. 10:00 Lukácsi Attila

Halottak napja alkalmából bemutatjuk, hogy történelmünk legismertebb személyiségei közül legtöbben budapesti temetőkben nyugszanak. A sok áttemetés, megszűntetés, a fővárosi temetők egyedülállóan mostoha sorsa miatt a fővárosi temetők története, a bennük rejlő értékek szinte ismeretlenek. A Múlt-kor budapesti temetőket bemutató sorozata egy magánszorgalomból végzett kutatás adatai alapján állít emléket a sírkertek megkövült nyugalmának. Rövid történeti vázlatok alapján, neves halottak jelentős síremlékei közül válogatva mutatjuk be a budapesti temetők még meglévő, s megőrzendő értékeit.

Őskori kezdetek

Igazán régi, több évszázadot reprezentáló sírkert nincs se az országban, se Budapesten. Hisz fővárosunk legrégebbi temetője, a Kerepesi is csak 257 éve működik, és ezalatt a szimbolikus politizálásnak, a szakszerűtlen áttemetéseknek és a II. világháború rombolásainak következtében helyrehozhatatlan károkat szenvedett. Mai szemmel nézve kész csoda, hogy mindezt átvészelte, hisz a régi budai temetők (vízivárosi, tabáni, németvölgyi) már nem voltak ilyen szerencsések, és értékes síremlékeik vagy elpusztultak, vagy szétszóródtak a nagyobb budapesti sírkertekben. A mai fővárosi temetők tehát csak a közelmúltat, vagy a múlt századot tudják kellőképpen reprezentálni.

Különleges őskori temetkezés Vésztő-Bikerinél

A régészek által feltárt őskori, és római kori temetők leletei múzeumokba kerültek. Leggazdagabbnak számító bronzkori leletanyag korhasztásos (csontvázas), valamint hamvasztásos temetkezés maradványaiból származik. A csontvázas temetkezés zsugorított (Tisza-vidéki tellek), nyújtott csontvázas (korai halomsírok), valamint ún. "Pithos" (nagyobb edényben helyezték el a holttestet zsugorított pózban) változata égei-anatóliai népektől származik. Nálunk főleg gyermekeket temettek így, például a perjámosi és a halomsíros kultúráknál. A középső bronzkori urnatemetőkből hármat tártak fel (Kelenföldön, Dél-Pesten, Soroksáron), mindegyiket a XIX. század közepén-végén. Kora-, és középső bronzkori temetőt az 1970-es években találtak Budatétényen a Növény utcában, míg kora-, és késő bronzkoriból kettőt is találtak Csillaghegyen, a Királyok útján a 60-as években.

A római kor leghíresebb emléke a mai Budapest területén Aquincum. A katona és polgárvárosból álló település temetői a falakon kívül, a főbb utak mentén helyezkedtek el. A katona-, és a polgárvárosnak egyaránt volt egy régebbi és egy új temetője. Mindkettőt kb. 2-2 évszázadig használták. A régebbi temetőben a halottégetés, az újabbaknál a korhasztás volt jellemző. A római temetkezés rendszerint kőbányákban halottégetéssel és korhasztás történt. Az előkelőknek saját krematóriumuk volt (Castel Franco, vagy Ustrinum), míg a szegényebbek holttesteit a közös Culinaekben égették el . A síkövek közül sok látható az Aquincumi Múzeumban, a Nemzeti Múzeumban, vagy a Flórián téri aluljáróban (jól összefirkálva).

A népvándorlás kori leletek Kelenföldön a Fehérvári úton, Budafokon a Vöröskereszt utcában, valamint Csepelen a II. Rákóczi Ferenc úton kerültek elő. 1945-ben egy szláv temetőt tártak fel Csillaghegyen, 1983-ban pedig a Gazdagréti lakótelep építésekor került elő egy germán eredetű temető (erre emlékeztet két kőoszlop a Gazdagréti út-Budaörsi út sarkán lévő parkban). Kelta (Eraviscus) sírokat Aquincumban is találtak. Hun sírokat a Duna bal partján, a lóversenytérnél tártak fel.

következő oldal 1 / 9

Támogasd a szerkesztőségét!

Miért támogassam a Múlt-kort?