Egyedülálló a fővárosi temetők mostoha sorsa

2007. november 1. 10:00 Lukácsi Attila

Modern temetkezés Budapesten

1847 mérföldkőnek számít, hiszen ekkor nyílt meg a Kerepesi temető, amely tagadhatatlanul a főváros, sőt az ország legjelentősebb sírkertje. Viszont meglehetősen fiatalnak számít, ami annak köszönhető, hogy régen az volt a szokás, hogy 30 évvel azután hogy megtelt a temető, a földdel kellett egyenlővé tenni. Megnyitásakor egy kisebb temető volt a közelében, amit a német nyelvű térképek már elhagyatottnak jelöltek, és Tóth Vilmos tanulmánya szerint egy Steiner Flórián nevű polgár létesítette. Nemzetünk számos nagyja alussza itt örök álmát, síremlékeik önmagukban is művészi alkotások. Sajnos a temetőn nyomot hagytak a századok viharai, az amúgy is alacsonyabb presztízsűnek számító hátsó parcellák ma már elgazosodtak, nehezen járhatók. Sok síremlék felújításra szorulna, különösen a falsírboltok némelyike van kétségbeejtő állapotban (ez nem egyedi probléma, Farkasréten, a védettséget élvező Érdi úti falsírboltok például omladoznak, balesetveszélyesek, de pénz állítólag nincs a renoválásukra).

Egy elhíresült temetés 1956-ban

Óbudán a XVIII.-XIX. században általában több kisebb felekezeti, valamint egy nagyobb köztemető volt használatban. Ilyen volt az Újlaki plébániatemplomnál lévő, amely 1744-ben szűnt meg, az 1788-ban megnyílt Kórház utcai , amelyet 1888-ban zártak le, valamint a Doberdó utca helyén a Kiscelli temető, amely 1780-ban nyílt meg, majd megszakításokkal 1924-ig használták. Ide csak svábok temetkeztek. 1800-ban a József-, és Mátyás-hegy között létesült temető, 1837-ben a plébániatemplom melletti magaslatra temetkeztek, majd a Táborhegyi úti volt használatban 1881-1909 között, mígnem 1910-ben megnyitották a máig használt Új Óbudai köztemetőt, amely a köznyelvben egyszerűen csak Óbudai temetőként ismert. Megnyitását főleg az indokolta, hogy a Táborhegyi útit rendszeresen veszélyeztették a földcsuszamlások. Ide temették át a felszámolt Csillaghegyi temető halottait is.

Fővárosunk legnagyobb temetője a kerületnyi nagyságú Új köztemető, amelyben óriási méretei miatt külön buszjárat is közlekedik. 1886-ban nyílt meg, a Budapest Lexikon adatai szerint területe 358 kh, kerülete 6 km, útjainak összhossza 54 km. "A temetők tervszerű parkosítása, parcellázása csak 1882-ben kezdődött. Addig - bár a temetések nagy pompával folytak - magukat a sírkerteket bizony elhanyagolták. A temetkezések magánvállalkozók folytatták le, általában meglehetősen drágán, így az emberek többsége mint valamelyik temetkezési egylet tagja spórolt saját utolsó útjára. A vállalkozók alkalmazottja volt az ún. "halálhírvivő (todteneinsager)", akik a halálozási, temetési híreket továbbították, tehát úgymond ők voltak a gyászjelentés elődei. Még az 1870-es években is feltűntek Budán és Pesten. A temetkezési vállalatok községesítése Bárczy István polgármestersége idején merült fel először, majd a tanácsköztársaság idején ez meg is történt: mind a 32 vállalatot államosították. Ez a Horthy-korszakban sem változott, annak ellenére, hogy néhány magánvállalkozó működését ismét engedélyezték. 1926-ban létrejött a Községi Temetkezési Intézet (a mai BTIRT elődje).

A koporsós temetkezés mellett halotthamvasztás 1968 óta folyik a fővárosban, de urnafalak már az 50-es évektől kezdve létesültek. Az 1902-ben létrejött első budapesti halotthamvasztó egyesület célkitűzéseit sem az állam, sem az egyház nem támogatta. Mára azonban a túlzsúfoltság miatt egyre inkább előtérbe került ez a temetkezési forma. Újdonságnak számítanak még a szóróparcellák, amelyek jelenleg három temetőben működnek: a Kerepesiben, az Óbudaiban, és az Új köztemetőben. Nemrég megpróbálták a temetők üzemeltetésébe a magántőkét is bevonni. A két kisebb urnatemetőt (Tamás utcai és Angeli utcai) az amerikai Service Corporation International-nek akarták eladni, de a vállalat időközben csődbe ment. Az Új köztemető kihasználatlan 140 hektárját is egy vállalkozásnak szerették volna odaadni, de ez sem valósult meg a tiltakozás miatt.

A peremkerületek temetői Nagy-Budapest létrejötte előtt önálló települési temetők voltak. Mikor 1950-ben a fővároshoz csatolták őket, önállóságuk megszűnt, és ennek jó néhány kisebb temető áldozatul esett. A legtöbb felszámolás erre az időszakra datálható, és ez meggondolatlan cselekedet volt, hiszen mára a legtöbb temető a telítettséggel küszködik. Egész pontosan 75 temető szűnt meg a 87-ből Nagy-Budapest létrejöttekor, ebből 23 Budán, 52 pedig a pesti oldalon. Ezekre a néhai sírkertekre így óriási szükség lenne.

előző oldal következő oldal 4 / 9

Támogasd a szerkesztőségét!

Miért támogassam a Múlt-kort?