Faustina Minor

2007. október 10. 21:04

(130 után - 176)

Született 130 után, február 16-án. A 161-180-ig uralkodó Marcus Aurelius császár első s egyetlen felesége; házasságkötésük 145-ben történt. Ugyanennek az évnek december 1-jén felruházták az augusta címmel, 174-ben elnevezték mater castmrumnak, azaz a tábor anyjának. 176 nyarán halt meg. Az istenek közé besorolták Diva Faustina Pia vagy Diva Augusta Faustina néven. Legalább tizenkét gyermeke volt, valószínűleg hét fia és öt lánya.

Akkor jött a világra, amikor apja, Antoninus Pius még nem volt császár. Három testvére volt: két fivére és egy nénje. Miután azok hárman elhaltak, ő volt Antoninus Pius és Faustina egyetlen gyermeke, amikor 138. február 25-én apját örökbe fogadta Hadrianus császár, és utódjául jelölte. A kislány életére nézve ennek az volt a következménye, hogy azonnal eljegyezték Lucius Verusszal, aki Lucius Ceionius 8 éves fia volt. A császár akaratából a fiút adoptálta az apja, Antoninus. Jogi értelemben tehát paradox helyzet állt elő: a jegyesek, a jövőbeli házasok egyúttal testvérpárt alkottak.

A jegyesség azonban csak néhány hónapig tartott. Közvetlenül Hadrianus halálát követően, vagyis ugyanebben a 138-as évben, július 10. után Antoninus Pius és Faustina, már a trónon ülve, megváltoztatták az előd terveit. A Lucius Verusszal kötött eljegyzést felbontották, vélhetően részben abból az okból is, mert egykorúak voltak, amit az ókorban nem tartottak a házasság szempontjából jónak. Faustina új jegyese Marcus Aurelius lett, akit Antoninus Pius ugyancsak adoptált, és körülbelül 8 évvel volt idősebb a lánynál. Marcusnak ehhez fel kellett bontania eljegyzését Ceionia Fabiával. Formálisan tehát megismétlődött az előző helyzet: a jegyespár, Faustina és Marcus testvérek voltak.

A házasságkötésre csak 145 tavaszán kerül sor, amikor a lány elérte a férjhez menésre alkalmasnak tartott időt, azaz legalább 13 éves volt. Az ünnepség fényes volt, bár a szomorúság árnya vetült rá: Faustina félárvasága, anyja ugyanis, az idősebb Faustina már 5 évvel korábban meghalt. A császár annál inkább csillogóvá akarta tenni az eseményt. Egyetlen, még élő gyermekét nagy szeretettel vette körül. 147. november 30-án Faustina megszülte első gyermekét, egy kislányt, akinek a Domitilla Faustina nevet adták. Már másnap, december 1-jén a boldog császár, Antoninus Pius akaratából a senatus az ifjú anyának odaítélte az augusta címet. Ez kivételes alkalom volt, ha figyelembe vesszük, hogy nem volt ilyen címe a férjének; Marcus Aurelius akkor és még sok éven át, egészen Antoninus Pius haláláig a szerényebb caesari címet viselte.

Tizenkettedik vagy tizenharmadik gyermekét, egy Vibia Sabina nevű kislányt Faustina 170 körül hozta világra. Tehát körülbelül 23 éven át másfél évenként szült. Halálakor csak öt leány és egy fiú élt, nagyon fiatalon haltak meg a gyermekek, többnyire talán még a bölcsőben. Marcus Aurelius büszke volt, és boldog, hogy ilyen népes családja van, hogy termékeny a felesége. Ezt bizonyítják azok a pénzérmék, amelyek színén Faustina császárné arcképe látszik.

Marcus Aurelius akár a keresztény apa példája is lehetett volna. A császár nem szimpatizált, sőt egyenest ellensége volt a kereszténységnek. Az ő idejében még véres üldöztetésekre is sor került. A korabeli keresztényeknek más nézeteik voltak ebben az időben. Nem a sok gyermeket, hanem az önmegtartóztatást, sőt a gyermektelenséget tartották a legfontosabbnak és legistenesebbnek. Állandóan az Úr eljöttét várták, tehát a világ végét.

A császár és Fronto levelezésében is gyakran fölbukkan Faustina alakja. Azt írja Marcus Aurelius: „Faustina ma szintén lázas volt, nekem mindenesetre úgy rémlik, hogy most jobban éreztem. De az istenek segítségével ő maga nyugtatott meg engem, oly szófogadóan véve az állapotát.”

Faustina a férjével tartott utazásai, de még hadjáratai során is. A császár kénytelen volt háborúzni, miután uralkodása nem zajlott olyan szerencsés s nyugalmas időszakban, mint elődjéé. A parthusok megtámadták a keleti provinciákat. Odaküldte Lucius Verust, akinek vezérei kiszorították az ellenséget. 166-ban kötöttek békét a parthusokkal, a visszatérő hadsereg azonban magával hurcolt egy betegséget, amely sok éven át pusztított az impérium majd minden országában. Ugyanakkor súlyos harcok folytak elsősorban a germán törzsek ellen, amelyek igyekeztek a határokat ostromolni Európában, főként a Duna középső folyásánál. 169-ben a barbárok egészen Aquileiáig jutottak. Miután az év elején Lucius Verus meghalt, a császár maga szállt szembe a támadókkal, akik 170-ben a mai Görögország középső részét pusztították. Aegyptusban is felkelések robbantak ki, az afrikai maurusok pedig átkeltek Hispaniába. A császár azonban már a következő években offenzívába kezdett. Átkelt a Dunán, hozzálátott a jelenlegi cseh és szlovák területek meghódításához, amelyeket akkoriban a markomann és a kvád nép lakott. Ekkor, 174-ben kapta meg Faustina, aki a kis Commodussal együtt vett részt a hadjáratban, a mater casirorum, azaz a tábor anyja címet!

Közben 175-ben a keleti tartományok ura, Avidius Cassius császárrá kiáltotta ki magát. Azt mesélték később, hogy a bitorlás valódi okozója Faustina volt. Attól tartott, hogy Marcus Aurelius - aki akkor súlyos beteg volt - hamarosan meghal, ő pedig elveszíti a trónt, főként pedig a váltás fenyegetheti a gyermekeit. Titokban tehát rávette Avidius Cassiust, hogy előzze meg az eseményeket, és maga öltsön bíbort, majd a császár halála után őt vegye feleségül, amivel a hatalmat legitimálni is tudja.

Faustináról azonban még undorítóbb pletykák is keringtek; legalábbis némelyik forrás beszámolója szerint. Mondták, hogy a tengerparti Caieta fürdőhelyen válogatott magának szeretőket a hajósok és gladiátorok közül. Magas rangú emberekkel is folytatott románcot. Egy alkalommal a császár rajtakapta őket bizonyos Tertullusszal, aminek akkora híre kelt, hogy még a színpadokon is ezen mulattak. Általában rossz néven vették a császártól‚ hogy vagy nem tudott minderről, vagy csak úgy tett, mintha nem tudna. Amikor pedig felhívták rá a figyelmét, miként él a felesége, és hogy váljon el tőle, ezt válaszolta: „Azt nem lehet, vissza kellene adnom a hozományát!” A hozomány persze maga a birodalom volt.

175-176 telét a császári pár Alexandriában töltötte. A következő évben a visszaúton Faustina váratlanul meghalt Kis-Ázsia déli partjainál, Halala helységben. Marcus Aureliust a csapás igen fájdalmasan érintette. Nem lett már új felesége, bár egykori jegyese, Ceionia Fabia ezt kifejezetten várta. Ő viszont megelégedett egy ágyassal, nem akarván gyermekeit mostohára bízni.