Régészek kutatják a Gallipoli csatateret
2006. szeptember 26. 10:15
<
A partraszállás
Az ANZAC egységei - kb. 30 ezer fő, William Birdwood parancsnok vezetésével - a brit erőktől északra Gaba Tepe térségében szálltak partra. Önhibájunkon kívül vallottak kudarcot, pedig a harci szellemmel és bátorsággal nem volt probléma. A természet aznap csúnyán "megviccelte" őket. Egy tengeri áramlat következtében a tervezett ponttól, csak másfél kilométerrel távolabb tudtak partraszállni, így a sík terep helyett magas sziklafalakkal találták szembe magukat. Ádáz küzdelem indult Csunuk Bairt magaslat birtoklásáért, az ember-ember elleni küzdelemben végül győzött a török túlerő.
Germanus Gyula is megemlékezett a harcok hevességéről: "...Hogyan döfi át az ausztrál a paradicsomba vágyó török szívét, mint szeli le az indiai gurka kukri késével a török fejét, és mint hasítja ketté ellenfele koponyáját puskatusával a török, mint szakítja ki kezével a kurd az új-zélandi beleit, és egy pillanat múlva halálos sebében ő is lerogyva a földre."
A szövetségesek stratégia pozíciói kivétel nélkül rosszabbak voltak, mint a törököké, akik az összes magaslatot birtokolták. Összefoglalva, harcászati szempontból nem túl sok minden szólt a támadók mellett, a török védelem bármikor tűz alá vehette a part menti állásokat. Liman von Sanders lövetni is akarta az ellenséges hajókat, hogy ne tudjanak vizet szállítani a szárazföldi csapatoknak, de ezt Enver pasa a leghatározottabban megtiltotta.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
