Vincent van Gogh

2005. július 28. 11:30

(1853-1890)

Vincent Willem van Gogh holland festő Groot Zundertben született 1853. március 30-án. Testvérei közül a legszorosabb szál Theo öccséhez fűzte, ő támogatta élete során szellemileg és anyagilag. 1871-től folytatott levelezésüket máig kutatják, magyarázatot keresve a művész életének fordulataira. Tizenhat évesen Hágában, nagybátyja műkereskedésében vállalt munkát, állását 1876-ban mondta fel, mert református lelkipásztor atyja hivatását akarta folytatni. Segédlelkészként működött Angliában és Belgiumban, de teológiai tanulmányait megszakította. Van Gogh bányászok gyermekeit tanította, betegeket ápolt, szabadidejében rajzolgatott, ekkor készültek első tájképei.

1880-ban úgy döntött, hogy csak a festészettel foglalkozik, Brüsszelben a művészeti akadémián tanult, majd hazatért, de apjával összekülönbözött. Magánélete tragikusan alakult: szerelmei sorra kikosarazták vagy a szülők álltak közéjük. Van Gogh egy ideig Hágában lakott, majd 1883-ban újra hazaköltözött, de egyre többet veszekedett szüleivel, végül apja 1885-ben bekövetkezett halála után a család - Theót kivéve - megszakította vele a kapcsolatot. Ez alatt a viharos két év alatt majd kétszáz festményt készített, ezekre a sötét, földszínű tónus a jellemző, mint a Takácsműhely, a Paraszt pipával, A korsók, s hollandiai korszakának főműve, a Krumplievők.

1886 tavaszán Párizsba utazott öccséhez, itt lett barátja Toulouse-Lautrec, Camille Pissarro, s megismerte Paul Gauguint. E korszakának összefoglalása az öreg festékkereskedőjéről, Julien Tanguy-ről festett portré, amelyre az impresszionisták fényjátéka, a felszínnek a grafikus szerkezetekben való pointillista feloldása és a japonizmus síkbelisége jellemző.

1888 februárjában Arles-ba ment, ahol 190 merész színezésű képet alkotott, sárgára festett bérelt háza a fontos dolgok és a boldogság jelképévé vált számára. Ekkor készültek legismertebb művei: a Gauguin karosszéke, a Napraforgók, a Vincent háza Arles-ban, a Roulin postás, a Virágzó fák és a Levágott fülű önarckép.

Meghívta Gauguint, akivel közösen ittak, szórakoztak és festettek, de pár hónap után összekülönböztek. Egy veszekedés végén van Gogh levágott egy darabot a jobb füléből - a történteket sokan és sokféleképpen magyarázzák, de az bizonyos, hogy ekkor már a festő is érezte, hogy gyógykezelésre van szüksége. Néhány hónapot a bolondok házában töltött, majd 1889 májusától egy évig saját kérésére kórházban kezelték. Ekkor is festett, képein keserűvé váltak a színek és formák - példa erre az Olajfák, A ciprus-út, Az örökkévalóság küszöbén című művei.

1890 tavaszán Auvers-sur-Oise-ban telepedett le, képein a színek derűsek és világosak lettek. 1890. július 6-án Theo hívására Párizsba ment - hogy ott mi történt, nem tudni, de Van Gogh halálosan megsértve még aznap visszatért Auvers-be. A végletesen magányos és szomorú festő 1890. július 27-én kisétált a mezőre és revolverrel mellbe lőtte magát. Azonnal hozzáutazó öccsével még beszélgetett, úgy tett, mintha nem szenvedne, de július 29-én éjjel fél kettőkor meghalt.