Elűzött uralkodók, trónfosztott királyok I.
2005. július 22. 10:00
<
Svédek és franciák
|
Krisztina, X. Károly és III. Napóleon |
Nem mindennapi ok miatt mondott le a svéd Krisztina királynő a trónról. Gusztáv Adolf leánya kiskorú volt, amikor apja örökébe lépett. Békét kötött Dániával, sokat tett országa fejlesztéséért, támogatta az ipari létesítmények alapítását. Létrehozta a Svéd Afrikai Társaságot. Számos tudóssal levelezett, udvarában járt Descartes is. Ezért keltett óriási meglepetést, hogy 1654-ben Uppsalában, a svéd rendek előtt lemondott az uralkodásról, és áttért a katolikus hitre. A pletykákat kedvelő utókor főként szeszélyes, kicsapongó, tudományt és művészeteket kedvelő asszonyként tartja számon; arról azonban jóval kevesebben tudnak, hogy Krisztina uralkodóként megpróbálta megerősíteni a királyi hatalmat az arisztokrácia visszaszorításával, ám korai abszolutista törekvései megfeneklettek a nemesség és a klérus ellenállásán. Valószínűleg trónjáról való lemondásának fő oka is ez volt, nem pedig a szeszélyes viselkedése.
Franciaország
Napóleon bukása után a Bourbonok visszatértek az ország élére. X. Károly is kísérletet tett a régi rendszer berendezkedésének visszaállítására. 1830 júliusában feloszlatta a parlamentet, de ennek hatására Párizsban forradalom tört ki, a diákok és a munkások barikádokat állítanak fel az utcákon. A király lemondása után családjával együtt Nagy-Britanniába távozott. A nemzetgyűlés a Bourbonok orléans-i ágából Lajos Fülöpöt választotta meg királlyá.
III. Napóleon, a nagy császár Lajos nevű öccsének a fia volt. Bukását Németország felemelkedése okozta. Nevéhez köthető továbbá a második császárság sajátos berendezkedése, amelyet a kortárs francia írók jól ábrázolnak. A bukáshoz vezető porosz-francia háborút végül egy spanyol kérés robbantotta ki: 1869-ben a spanyol kormány felajánlotta az ország trónját Hohenzollern-Sigmaringen Lipót hercegnek, I. Vilmos porosz király távoli rokonának. A francia politikusok előtt azonnal egy V. Károly-féle nagy birodalom rémképe öltött fel. A francia diplomácia 1870-ben felkérte az Emsben tartózkodó porosz uralkodót, hogy beszélje le Lipótot a trón elfogadásáról. A porosz király ezt meg is tette. Bismarck azonban a háború mellett érvelt, ezért az esetről beszámoló "emsi táviratot" úgy fogalmazták át, hogy az sértő legyen Franciaországra nézve. III. Napóleon még azt a szívességet is megtette, hogy július 19-én hadat üzent a poroszoknak. A háború azonban nem tartott sokáig, 1870. szeptember 2-án a körbekerített francia csapatok kapituláltak. A vereség hírére Párizsban szeptember 4-én felszámolták a császárságot, az új államforma a köztársaság lett. III. Napóleon porosz fogságba került, 1871 márciusában pedig Angliában telepedett le, ahol 1873. január 9-én halt meg.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
