Greenwich-ben született VIII. Henrik és Aragóniai Katalin házasságából. VIII. Henrik trónörökösödési rend elismerte ugyan jogát a trónra, de VIII. Henrik halála után (1547) hátramaradt a király 9 éves kisfia, VI. Edward is. A kiskorú herceg mellé Henrik még életében protestáns régenstanácsot nevezett ki, Mária viszont katolikus volt. Thomas Cranmer, Canterbury protestáns érseke Somerset hercegével összefogva mindent megtett az anglikán vallás terjesztéséért, Northumberland hercege pedig - aki megbuktatta Somerset kormányát - még nagyobb buzgalommal üldözte a katolikusokat. 1553-ban azonban meghalt VI. Edward, s bár az országnagyok pár napra VIII. Henrik feleségét, Jane-t tették a trónra, nem lehetett kétséges, hogy elkövetkezett az anglikán reformáció legfőbb ellenségének, Máriának az ideje. 1553 júliusában Mária a megmaradt nagyszámú katolikus élén diadalmenetben vonult be Londonba. Northumberland hercege térdre borult az új uralkodó előtt, de Mária a vérpadra küldte. 1554-ben a királynő feleségül ment V. Károly fiához, Fülöp spanyol trónörököshöz, s a katolikus hatalmakkal a háta mögött Mária megkezdhette rövid, de felejthetetlen uralkodását, amivel méltán érdemelte ki a Bloody Mary, azaz Véres Mária nevet. Lobogtak a máglyák szerte Angliában, de ez sem tudta feledtetni a rohamosan romló gazdasági helyzet okozta nehézségeket, óriási infláció dúlt, s ez még a katolikusokat is megingatta hitükben. Máriának egyre több ellensége lett, s a pohár akkor telt be, amikor a spanyolok oldalán háborúba sodorta Angliát Franciaország ellen. Nemcsak maga a háború volt a baj, hanem az, hogy a franciák nyertek, sőt 1558-ban visszafoglalták Calais-t, amely két évszázadon át az angolok kontinentális hídfőállása volt. Mária tisztában volt vele, hogy sorsa megpecsételődött, a várható merénylet előtt azonban természetes halállal halt meg (1558. november 17-én), abban a keserű meggyőződésben, hogy testvére, Erzsébet a trónra jutva ismét protestánssá fogja tenni Angliát.