1946-ban titkos üzenetet fúrtak az elfogott Tódzsó japán miniszterelnök műfogsorába

2020. október 15. 17:41 Múlt-kor

A különös módon célba juttatott szavak megformálója a 22 éves Jack Mallory, az amerikai haditengerészet kötelékében szolgáló, fogpótlási szakember volt. A tiszt a 361. számú tokiói kórházban dolgozott, amelyhez területileg hozzátartozott a közeli szugamói börtön is, ahol fogva tartották Tódzsót. Egy hónappal 1946-os Japánba érkezését követően, Mallory kapta azt a feladatot, hogy a háborús miniszterelnök műfogsorát elkészítse.

Az ifjú tisztet és szobatársát, a fogorvosként végzett George Fostert a célból hívták a szugamói börtönbe, hogy megvizsgálják Tódzsó fogait, amelyek igencsak leromlott állapotban voltak, néhány gyakorlatilag szétmállott. „Tudtam, hogy egy gonosz emberrel fogok találkozni” – emlékezett vissza még 2002-ben a Chico News & Review hetilap munkatársának. „Sokkoló volt látni őt. Csupán egy egyszerű, töpörödött, kis srác állt előttem” – tette hozzá.

Tódzsó végülis fogpótlást kért, hogy közelgő tárgyalásán beszélni tudjon. Sejtette, hogy a halálos ítélete nem kérdés, így amikor Mallory azt javasolta, hogy egy teljes műfogsort lenne érdemes csináltatni, az egykori miniszterelnök ezt visszautasította. Csak a felső sorhoz kért részleges műfogsoros pótlást, mondván, úgysem lesz majd sokáig szüksége rájuk, és nem akarja pazarolni senki idejét.

A nem mindennapi megbízás híre hamar elterjedt a kórházban, és Malloryt kollégái arra biztatták, hogy éljen a lehetőséggel és rejtsen el a pótlásban egy kis huncutságot. Ők javasolták, hogy írja fel a műfogsorra az „Emlékezz Pearl Harborra” szöveget. Mallory azonban tudta, hogy egy ilyen szembetűnő üzenetet nem fognak engedélyezni. Úgy döntött, morzekódokat használ, így e három szót pontok és kötőjelek sorozataként fúrta fel.

Mallory és Foster mindig tréfaként emlegették a csínytevést. „Úgy véltem, hogy a kötelességem elvégezni a megbízatásomat, azonban ez nem jelentette azt, hogy ne lehetne egy kis örömem benne” – emlékezett vissza rá 1988-ban. „Nem haragból tettük ezt, csak pusztán kevés embernek volt esélye, hogy ilyen szavakat adjon a szájába” – mondta 1995-ben az AP-nek.

A tréfát titokban akarták tartani, ám természetesen nem sikerült, valaki egy hazaküldött levélben leírta, a történet pedig hamar szárnyra kelt, néhány nappal később még egy texasi rádióműsorban is beszéltek róla. Mallory – aki a csíny elkövetése pillanatában pontosan tudta, hogy (a szavaival élve) fenékbe billenthetik ezért, így – végül bevallotta a tettet a felettesének, nehogy az máshonnan értesüljön róla. Parancsot kaptak, hogy haladéktalanul tegyék meg nem történté az esetet.

Végül úgy oldották meg a „hibájukat”, hogy 1947 februárjában – három hónappal a tréfát követően – Mallory és Foster egy este meglátogatták Tódzsót, aki már egyébként lefeküdt aludni. Megkérték az őrét, hogy ébressze fel őt, ugyanis sürgős beavatkozást kell elvégezniük a műfogsoron. A fiatal tiszt pedig diszkrét módon eltüntette onnan a furatokat, a jelentések szerint Tódzsó sohasem tudta meg, hogy valaha is egy elrejtett üzenet volt a szájában.

Másnap reggel egy rendkívül dühös ezredes hívatta a két szakembert, hogy az állítólagos tréfáról kérdezze meg őket. Mivel a bizonyítékok a fogva tartott miniszterelnök szájában voltak, ráadásul már el is tüntették őket, a tréfacsinálók mindent letagadhattak.

Jack Mallory 1947-ben tért vissza az Egyesült Államokba és Kaliforniában egy fogorvosi rendelőt nyitott, amely évtizedeken át működött. Mielőtt elhagyta Tokiót, több napot is eltöltött Tódzsó tárgyalásán. Az egykori miniszterelnök egy alkalommal felismerte őt a padsorok között, elmosolyodott, fogára mutatott és köszönetképpen meghajolt, emlékezett vissza egyszer a tiszt.

Tódzsó a tárgyalásán vállalta a felelősséget Japán háborús bűneiért. Elítélését követően 1948. december 23-án akasztották fel.