11. századi rituális áldozatokat találhattak egy cseh vár falai alá temetve
2020. április 28. 14:44 Múlt-kor
A dél-morvaországi Břeclav várának tavalyi ásatása során a régészek három ember földi maradványaira bukkantak, akik minden bizonnyal rituális áldozatokként fejezték be földi pályafutásukat. Az áldozatokat egy 11. században felhúzott bástya első kőrsora alatt találták meg. A szakértők azt feltételezik, hogy egymáshoz kötve földelték el őket. A tetemekre egy nagyjából fél méter hosszúságú, egyik végén kúpos kialakítású, félreismerhetetlenségig elkorrodált vastárgyat helyeztek.
Miroslav Dejmal régész szerint a három szerencsétlen sorsú egyén valószínűleg egy pogány szertartás áldozataként került a várfal alá. „Kicsi a valószínűsége, hogy mind a hárman nagyjából egy időben, természetes halállal haltak meg. Az pedig, hogy a testeket a bástya legalsó kősora alá helyezték, arra utal, hogy feláldozták őket…” – magyarázta.
„A közeljövőben antropológusok bevonásával próbáljuk megfejteni, hogy vajon milyen kapcsolatban volt egymással a három ember. Szeretnénk megtudni, hogy volt-e rokoni kapcsolat közöttük, és azt is, hogy pontosan honnan származtak” – mondta a régész. A szakemberek azt feltételezik, hogy valószínűleg hadifoglyok lehettek és gyaníthatólag feláldozták, vagy kivégezték őket. Bár a bástya építői a 11. század közepén már áttértek a keresztény hitre, abban az időben még számos, nem éppen emberbarát, pogány rítus is tovább élhetett.
Dejmal elméletét a keresztény társadalomban tovább élő, titkos pogány szertartásról egyes szakértők vitatják. A kereszténység cseh földön a 11. század közepén már erősen megvetette a lábát. A vár építője, I. Bretiszláv cseh fejedelem keresztény uralkodó volt és tudta nélkül, vélik a tudósok, nem kerülhetett sor erre az áldozati szertartásra, de mivel ő, apja, nagyapja, sőt egészen a 9. század második felében uralkodó I. Bořivoj fejedelmig bezárólag, minden cseh uralkodó gyakorolta a keresztény hitet, nagyon valószínűtlen, hogy valami sötét, pogány szertartás zajlott a bástya alapozásánál.
Hasonló történetek egyébként szép számmal megőrződtek, különösen a kelet-európai és a balkáni népek, szerbek, románok, bolgárok, magyarok népballadáiban. Gondoljunk csak a mi Kőmíves Kelemen történetünkre, az asszony befalazására. Ezeknek a történeteknek közös vonása, hogy amit a mesteremberek nappal felhúztak, az leomlott az éjjel. A folklór szerint a bosszantó átkot csak úgy lehetett feloldani, ha másnap az első, az építkezés közelében feltűnő asszonyt befalazzák. Az első megjelenő nő pedig rendszerint a legfőbb kőműves asszonya volt.
Az idősebb Grimm-fivér, Jacob elsőként állt elő azzal az elmélettel, hogy ezek a történetek a kereszténység előtti korból származnak. Nézete szerint az áldozatra azért volt szükség, hogy kiengeszteljék a helyhez kötődő szellemeket vagy istenségeket, akiket felbosszantottak a halandók által, a területükön felhúzott építmények.
Nyugaton is
Ám nemcsak Európa keleti, hanem a kontinens nyugati vidékéről is megőrzött hasonló történeteket a helyi folklór. A skótokat keresztény hitre térítő Szent Kolumbán, ír származású bencés misszionáriushoz is kapcsolható egy „befalazós rege”, amely a skóciai egyházközségek vizsgálata kapcsán a New Statistical Account of Scotland című, 1845-ben kiadott könyvben olvasható.
A történet szerint a 6. századi szent életű ember az egyik legjobb barátját építtette be az Iona szigetén felépített bencés apátság alapjaiba. A monda szerint mikor Kolumbán az apátság falainak építésébe kezdett, azok egy gonosz szellem ördögi ténykedésének köszönhetően minden áldott alkalommal, amikor felhúzták őket, leomlottak. Kolumbán égi sugallatot kapott, hogy ez addig így lesz, amíg egy embert élve el nem temetnek. A történet szerint Kolumbán közeli munkatársai sorsot húztak és Oran húzta a legrövidebbet. Más verzió szerint Oran önként jelentkezett a feladatra.
Kolumbán három nap múltán egy utolsó pillantást akart vetni önfeláldozó barátjára és kiásatta a tetemet. Miután megszabadították a reá boruló anyaföldtől, Orán kinyitotta könnyben úszó szemeit és így szólt: „Semmiféle csoda nem következik a halál után, és a pokol nem olyan, mint amilyennek mi gondoljuk”. Kolumbánt sokkolta az istentelen riport a túlvilágról, és azonnal megparancsolta, hogy rögvest temessék el újra Orant, miközben ezt kiabálta: „Földet! Föld fedje Oaán száját, hogy többé ne fecsegjen!” A szerző azért megjegyzi, előfordulhat, hogy a történetet a 6. században még létező pogány papok, a druidák alkották, és a célból készült, hogy lejárassák a szentet, aki céljai elérése végett pogány rítusokhoz folyamodott.