A vikingek nem csak fosztogatók, „globális befektetők” is voltak
2015. február 27. 17:09
Az unalomig ismert sztereotípiák szerint a harcos vikingek élete jórészt fosztogatással és hadjáratokkal telt, ám a tudományos publikációkban főként a katonai bátorságuk, a hajózási tapasztalataik, valamint a kiváló felderítő képességeik kapnak nagyobb hangsúlyt. A vikingek ugyanis többek voltak puszta vérszomjas kalózoknál: telepesek, földbirtokosok, gazdák, s legfőképp leleményes politikai érzékkel megáldott kereskedők.
Kereskedelem és technológia
A 8-11. század között a középkori Európa jelentős technológiai fejlődésen ment keresztül, ami főként az angolszászoknak, a frízeknek, a frankoknak és a skandináv népeknek volt köszönhető. Ahhoz, hogy valóban megérthessük ezeket a változásokat, a Skandinávia, a Brit-szigetek és a kontinentális Európa közötti, idővel egyre intenzívebbé váló kapcsolatot kell szemügyre venni, amelyben a vikingek kulcsszerepet vállaltak. A technikai innovációk - mint például a korongozás mestersége vagy a fonalsíkot függőlegesen tartó szövőszék - nem csupán maguk a terméktípusok, hanem a vikingek által forradalmasított előállítási módszerek miatt is fontosak.
Steven Asby, a Yorki Egyetem régésze szerint a technológiai fejlődések elsősorban az egyre növekvő népességű skandináv tengerparti városoknak köszönhetők. A kutató úgy véli, a 8-9. századra az akkor ismert világ kezdett kilábalni a Nyugatrómai Birodalom bukása okozta népesedési és gazdasági sokkból, ami egyúttal a kereskedelem felélénkülésében is megnyilvánult. A korábbi távolsági kapcsolatok újjáéledtek, de nem csupán az Északi- és a Balti-tenger városai között: új kapcsolatok létesültek a közel-keleti, az ázsiai és afrikai államokkal is, s újabbnál újabb találmányok születtek. Ezen időszak „kitárulkozása” egyben oka és következménye is lett a technológiai változásoknak.
Habár ezen korszakból több viking találmányról is tudunk (például az előbb említett korongozás, szövőszék, díszes fésűk, fibulák, újfajta hajómodellek), az előállításuk mögött húzódó komplex módszerek kevéssé ismertek. A tudásanyag, az újfajta eszközök és alapanyagok birtokában lévő kézművesek eladásra is termeltek, amit egy jól szervezett kereskedelmi lánc segített. A kézművesség fejlődése, a növekvő urbanizáció és a távolsági kereskedelem összefonódásának eredményeként köszöntöttek be a technológiai változások a korszakban, véli a kutató.
A vikingek kitűnő hajóépítők és navigátorok voltak, s bár hajóácsaik képességeinek ékes bizonyítékai a fennmaradt viking vízi járművek, arról sajnos kevés adat maradt fenn, miként tájékozódtak igen hosszú utazásaik során. A kutatók csak találgatni tudnak. A 8-11. század nagy változása volt a hajózás tekintetében a vitorla megjelenése és továbbfejlesztése a hadi-, illetve a teherszállító hajókra, amelyek egészen a késő középkorig uralták Európa tengereit.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
