Mi fán terem a háztartási régészet?
2015. február 27. 16:03 Berényi Marianna
Bírálatok
A háztartási régészet praxisát természetesen sokan kritikával kezelik. Szerintük a régészek nem tudják függetleníteni magukat saját mindennapi tapasztalataiktól, ezért az így született hipotézisek sokkal inkább a kutató kulturális hátteréről, a kortárs világról, mint a kutatott társadalomról szólnak. Ugyanakkor azt is mondják, hogy a régészet számára a háztartások láthatatlanok, a bennük működő emberi viszonyokat, rokoni kapcsolatokat nem lehet feltárni, sőt a gyakran használt antropológiai, néprajzi és történeti párhuzamok is félrevezetők lehetnek.
A kritikák ellenére a vizsgálatok mégis eredményesek. Ennek egyik oka, hogy a tárgyközpontú megközelítéssel szemben integratív, megköveteli minden archeometriai specialista közreműködését, kulturálisan értelmezi az utóbbiak ada-tait. A háztartási régészet nemcsak egy téma, divatos diskurzus, hanem kutatási stratégia.
Fábián Szilva disszertációjának célkitűzése például abból a feltevésből indult ki, hogy a háztartások régészeti azonosíthatósága még akkor is lehetséges, ha az általa vizsgált badeni kultúra időszakához hasonlóan nem egyértelműen fedezhetők fel a lakóépületek nyomai. A háztartási egység azonosításához egyfajta inverz gondolatmenetet követett, a feltárt településeken a háztartási egységeket a megfigyelt és statisztikailag bizonyított objektumcsoportosulások alapján körvonalazta, a mindennapi élet nyomait kutatva.
A maradandó nyomokat hagyó gödrök jellegzetes módon kapcsolódnak a lakóépületekhez, még akkor is, ha a ház szerkezetének nyomai nem őrződnek meg. A dolgozat bizonyíték arra, hogy elegendő mennyiségű adat elemzésével, jó kérdések felvetésével a szerves maradványok eloszlásából, az összefüggések interdiszciplináris vizsgálatából, mintázatuk feltérképezésével korábban elképzelhetetlen információk birtokába juthatunk egy adott közösség életmódjáról.
Az új szempontok segítségével akár a korábban feltárt leletanyag is másféle értelmezést nyerhet. Az utóbbi idők gyors ütemű feltárásainak nemcsak az a következménye, hogy több ezer objektumot tártak fel, ahonnan milliónyi leletanyag került elő, hanem az is, hogy a régészetnek el kell magyarázni, hogyan éltek ezeken a területeken az emberek, miként rekonstruálható az életmódjuk. A már említett késő rézkori kutatások során hiába nem került elő lakóház, a nagyszámú leletanyagnak, a számos feltárt gödörnek, az összesítő térképeknek köszönhetően meghatározható, mekkora területre terjedt ki az egyes háztartások aktivitási zónája. Így az épületek hiánya és a többi lelet által kínált nyom mégiscsak lehetővé teszi, hogy megismerjük a badeni komplexum rejtélyes lakóinak világát.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
