Múlt-kor.hu

18 kiváló állapotban megmaradt, hátborzongató holttest a történelemből

18 kiváló állapotban megmaradt, hátborzongató holttest a történelemből

2018. július 27. 11:58 Múlt-kor

Egy dolog történelmi személyekről olvasni korabeli beszámolók vagy későbbi összeállítások alapján, de egészen más az, amikor testközelből láthatjuk a letűnt korok embereit. Erre adnak lehetőséget azok a holttestek – akár fontos és ismert személyekéi, akár nem –, amelyek valamilyen oknál fogva megmaradtak olyannak vagy ahhoz hasonlónak, amilyenek életükben voltak.

Vlagyimir Iljics Lenin (1870-1924), Oroszország

1924. januári halála után az a döntés született Lenin szovjet pártfőtitkár maradványairól, hogy igyekeznek megőrizni állapotát – annak ellenére, hogy erre sikeres kísérlet korábban nem történt a történelemben. Egy komplex balzsamozási eljárást fejlesztettek ki a szovjet tudósok, amelynek keretében rendszeres „karbantartást” végeznek Lenin holttestén a mai napig: különféle vegyületekben „fürdetik”, injekciókat alkalmaznak, és folyamatosan ellenőrzik állapotát. A holttest belső szerveit eltávolították az eredeti eljárás során, és egy párologtató és keringető rendszert telepítettek a helyére, amely fenntart egy állandó hőmérsékletet és nedvességi szintet. Lenin holtteste folyamatos figyelmet igényel, azonban tagadhatatlanul életszerű napjainkban is.

Eva „Evita” Perón (1919-1952), Argentína

Amikor 1952-ben meghalt rákban, Eva Perón volt Argentína legimádottabb nője, akit a nép hősének tekintettek. Vélhetően férje, az akkori elnök Juan Perón döntése volt, hogy bebalzsamoztatja a holttestet. A műveletre egy bizonyos Dr. Pedro Arát kérték fel, aki „a halál művészetének” nevezte saját, titokzatos eljárását. Evita vérét és testének víztartalmát glicerinnel helyettesítette, amely megőrizte a belső szerveket – beleértve az agyat is.

Eva Perón holttestét Leninéhez hasonlóan ki tervezték állítani egy nagyszabású emlékműben, Juan Perónt azonban 1955-ben egy katonai puccs keretében megbuktatták, és felesége holttestének nyoma veszett. 1971-ben arra derült fény, hogy a holttestet Olaszországban, egy milánói temetőben „Maria Maggi” néven eltemették. Ezután az immár harmadik feleségével Spanyolországban élő Perónhoz került, aki az étkezőszobában tartotta első felesége bebalzsamozott maradványait. 1973-ban Perón visszatért Argentínába, ahol ismét elnök lett, 1974-ben azonban meghalt. Ezután Evita holttestét családja temetkezési helyén, a La Recoleta temetőben lévő Duarte-kriptában helyezték örök nyugalomra.

Rosalia Lombardo (1918-1920), Olaszország

A kapucinus szerzetesrend a szícíliai Palermóban található katakombáiban körülbelül 8000 embert helyeztek örök nyugalomra az idők során. Közülük a leghíresebb a második születésnapja előtt spanyolnáthában elhunyt Rosalia Lombardo, akit apja bebalzsamoztatott egy bizonyos Dr. Alfredo Salafiával. Salafia egy formalint, cinksót, alkoholt, glicerint és szalicilsavat tartalmazó készítményt injekciózott a holttest vérkeringésébe, melynek eredményeképpen tökéletes állapotban fennmaradt, és a katakombák leghíresebb látványosságává vált. Salafia eljárásának pontos leírása csak 2009-ben került elő.

Rosalinda arcán különös jelenséget figyeltek meg az idők során: a nap folyamán úgy tűnik, mintha lassan „pislogna”. Ez valójában a fény játéka, ahogy a nap besüt a helyiségbe – Rosalinda szemei enyhén nyitva vannak, ez azonban csak a megfelelő fényviszonyok között tűnik fel, amikor a látogatók megpillantják kék szemeit.

Hszin Csuj, avagy Taj hercegnő (meghalt Kr. e. 163), Kína

Hszin Csuj a Han-dinasztia (Kr. e. 206 – Kr. u. 220) idején Li Cang, Taj hercegének felesége volt. Halála után több mint 2000 évvel lett igazán híres, amikor egy kórház számára óvóhelyet építő munkások rábukkantak Hszin Csuj, férje, valamint egy ismeretlen fiatalabb férfi (valószínűleg fiuk) sírjaira Hunan tartományban. Hszin Csuj holttestét négy egymásba helyezett fenyőkoporsóban találták meg, amelyek faszén- és porcelánföldrétegek alá voltak temetve. Magát a testet húsz réteg ruhába burkolták.

A világ egyik legtökéletesebben megőrződött múmiájáról van szó: belső szervei, agyát is beleértve, teljesen épek, ízületei hajlanak, szövetei rugalmasak. Haja is megmaradt, ereiben pedig A-csoportú vér található. A múmia olyan jó állapotú, hogy boncolást rendeltek el rajta – meg kellett azonban állapítania a tudósoknak is, hogy egy 2100 éves holttestről van szó.

La Doncella (1450 és 1480 között halhatott meg), Chile és Argentína határa

Több mint 500 évvel ezelőtt három gyermeket vittek fel az inka vallás gyakorlói a Llullaillaco hegytetőre az Andokban, a mai argentin Salta tartomány és a chilei Antofagasta régió határán. Itt a kokacserje leveleivel és a „chicha” nevű alkoholos itallal elkábították őket, majd hagyták őket megfagyni. Az inka rituálé a napistennek szánt áldozatról szólt, melynek keretében a legtökéletesebbnek tartott gyermekeket „visszaküldték” az égbe. A kiválasztottak egy 15 éves lány, egy hatéves lány, és egy hétéves fiú voltak. A maradványokat 1999-ben fedezték fel. A hideg, ritka levegőjű hegyi klímán a „La Doncella”, azaz „a hajadon” néven ismert idősebb lány maradványai őrződtek meg a legtökéletesebben.

Dasi Dorzso Ityigelov (1852-1927), Oroszország

Az oroszosan Dasi Dorzso Ityigelovnak, a helyi burját nyelven Etigelej Dasadorzsónak hívott buddhista láma meditáció közben hunyt el lótuszülésben 1927-ben az oroszországi Burjátföldön. A láma korábban a kommunisták előli menekülésre szólította fel híveit, ő maga azonban az országban maradt. Érezvén halálának közeledtét, meditációba kezdett, és részletes utasításokat hagyott társainak a halála utáni teendőket illetően: abban a helyzetben temessék el, amelyben meghalt, majd több év után ássák elő ismét holttestét, és vizsgálják meg.

Előbb 1955-ben, majd 1973-ban is exhumálták a burját papok a holttestet, és nem találták rajta a lebomlás nyomait. A vallásellenes hatóságoknak nem mertek erről szólni, így a láma lótuszülésben lévő holtteste 2002-ig eredeti helyén maradt. 2003-ban a holttestet elismerték Oroszország egyik buddhista ereklyéjének. Jelenleg mindenfajta klímaszabályozás nélkül, emberek által látogatott szabadtéri helyen tartják.

A tollundi ember (Kr. e. 390 – Kr. e. 350), Dánia

A kora vaskorban egy tőzegmocsárba temetett holttestet 1950-ben fedezték fel gyanútlan tőzegbányászok, akik először állapota miatt azt hitték, egy jelenkori gyilkosság áldozatát találták meg. Az eltelt hatvan év kutatásai és vizsgálatai arra jutottak, hogy vélhetően emberáldozat lehetett, akit felakasztottak, majd rituálisan a mocsárba helyeztek. Az 1950-es évek technikájával sajnos nem sikerült az egész holttestet, csupán annak fejét, lábát és jobb hüvelykujját végleg megőrizni eredeti állapotában.

A tetovált ukoki hercegnő (Kr. e. 5. század körül), Oroszország

A több mint 2500 évvel ezelőtt, 25 évesen elhunyt, „szibériai jégleány”, illetve „altáji hercegnő” néven is ismert nő holtteste nem őrződött meg kiemelkedő állapotban – a tetoválásai viszont igen. A vaskori szkíta Pazirik-kultúra egyik kurgánjában (sírhalom) talált jégmúmia bőrén mitikus lények és növényi formák jelennek meg. A kultúra tagjai úgy gondolták, a tetoválások segítenek a holtaknak megtalálni egymást a túlvilágon, ennek eredményeképpen az általuk készített tetoválások a korban a legösszetettebbnek számítottak.

Szent Bernadett (1844-1879), Franciaország

Az 1844-ben, Lourdes-ban született Bernadette Soubirous egy molnár lánya volt, aki egész élete folyamán arról számolt be, hogy csaknem naponta megjelent előtte Szűz Mária. Egy alkalommal egy látomása egy forráshoz vezette, amelyet gyógyító hatásúnak tartottak a helyiek, és azóta is hallani körülötte csodás gyógyulásokról. Víziói hatására Bernadette 22 évesen szerzetesnőnek állt a szomszédos városban, Nevers-ben. 1879-ben, 35 évesen halt meg tuberkulózisban, a kanonizálási folyamat során 1909-ben kiásták holttestét, és romolhatatlannak találták. 1919-ben ismét exhumálták, az orvosok szerint a test mumifikálódott.

1925-ben harmadszor és utoljára is exhumálták, két bordáját kivették, és Rómába küldték. A francia kanonizálási szokásoknak megfelelően lenyomatot vettek arcáról és kezeiről, ezekből viaszöntvényt készítettek, és eme öntvényeket helyezték valódi arca és kezei fölé. 1925 augusztusában boldoggá avatták, 1933-ban pedig szentté. Teste 1925 óta a Saint-Gilgard kolostor templomában nyugszik, üvegkoporsóban. Magyarországon hamar komoly kultusza alakult ki.

John Torrington (1825-1846), Kanada

A 21 éves John Torrington a balsorsú Franklin-expedíció kazánfűtője volt az HMS Terroron. A brit haditengerészet expedíciója az északnyugati átjárót kereste, azonban útnak indulását követően nem hallottak többé felőle. Az expedíció nyomait keresők elsőként az észak-kanadai Beechey-szigeten találtak 1850-ben három sírt, amelyben a hajók legénységének tagjai nyugodtak, köztük Torrington. A jelek szerint körülbelül hét hónappal az expedíció indulása után haltak meg. 1980-ban tudósok exhumálták Torringtont, hogy fényt derítsenek halála okára.

A koporsó felnyitásakor igencsak meglepődtek a kutatók: John Torrington nézett vissza rájuk, szó szerint – a 150 éve halott férfi egy jégtömbbe volt fagyva, amely tökéletes állapotban megőrizte, egyedül ajkai és szemhéjai zsugorodtak össze. Ugyanazokban a ruhákban feküdt, amelyekben eltemették, kezei és lábai össze voltak kötözve, hogy könnyebb legyen a koporsóba helyezni. Torrington orra a rá terített sötétkék pokróc miatt sötét színűvé vált az idők során, az álla körüli pettyes kendő eredeti funkciója pedig a száj zárva tartása volt a hullamerevség beálltáig.

A Hsziaohe szépsége (Kr. e. 1800 körül), Kína

Az először 1910-ben, majd 2003-ban újra felfedezett Hsziaohe („kis folyó”) temető, avagy „Ördek nekropolisza” egy bronzkori temetkezési hely Kína Hszincsiang tartományában, amely kevert ázsiai és európai jellemzőkkel bíró mumifikálódott holttesteket rejt – maga a temetkezés egy szintén bronzkori dániai helyszínen találthoz hasonlít, a genetikai vizsgálat pedig azt mutatta ki, az eltemetettek anyai ágon európai és ázsiai, apai ágon európai felmenőkkel bírnak.

A 2003-ban talált múmiák között találtak egy valószínűleg magas státusú nőét is, akinek teste a többinél is jobb állapotban őrződött meg. A hamarosan a „Hsziaohe szépsége” névvel illetett múmia haja, bőre, de még szempillái is fennmaradtak. Koporsója egy fa hajó volt, mellette gyógynövényeket tartalmazó tasakokat találtak, fején pedig nemezsüveg volt – egyes feltételezések szerint papnő lehetett.

A csercseni férfi (Kr. e. 3000 körül), Kína

A csercseni férfinak nevezett múmia az úgynevezett Tarim múmiák egyike. A Nyugat-Kínában található Tarim-medencében lévő Takla-Makán sivatagban az 1990-es évek eleje óta eddig körülbelül 200 ilyen múmia került elő, mind természetes úton konzerválódott az éghajlatnak köszönhetően.

A csercseni férfi felfedezése az ókori Kelet és Nyugat viszonyának újragondolására adott okot a történettudományban. A 3000 éves múmia ugyanis európai jellemzőkkel bír, de Nyugat-Kínában találták eltemetve családjával együtt – egyesek „Kína kelta múmiáinak” is nevezik őket, a csercseni férfi múmiája ugyanis a történelem első ismert nadrágját viseli. A radiokarbon kormeghatározás bebizonyította, hogy autentikus leletről van szó, nem valamiféle modern hoaxról. A Tarim múmiák sírjaiból bronz tárgyak is előkerültek, ami arra enged következtetni, hogy ez a kultúra birtokában volt olyan technológiáknak, amelyeknek a korabeli kínai civilizáció még nem.

George Mallory (1886-1924), Tibet

A történelem egyik elfeledett úttörőjének teste arccal lefelé fekszik az Everest északi oldalán: George Mallory 1924-ben társával, Andrew Irvine-nal megkísérelte a lehetetlent: meghódítani a világ legmagasabb hegycsúcsát. Utoljára a csúcstól függőleges magasságban 245 méterre látták élve a két férfit, sorsuk 75 éven keresztül rejtély maradt, csupán egy jégcsákány (vélhetően Irvine-é) és egy üres oxigénpalack került elő útvonalukról.

1999-ben aztán egy, a két hegymászó maradványait kereső expedíció néhány óra alatt megtalálta Mallory holttestét, körülbelül 300 méterrel a jégcsákány helye alatt. Mallory holttestének dereka körül kötélrántás által okozott sérülést találtak, körülötte pedig egy mászókötél maradványait, ami arra enged következtetni, hogy Mallory és Irvine egymáshoz voltak kötözve, amikor valamelyikőjük megcsúszott. Irvine holtteste a mai napig nem került elő, bár többen is állították már, hogy látni vélték.

Mallory teste tökéletes állapotban maradt meg. Egyedül ruhája volt rossz állapotban, az évtizedek folyamatos szélfúvásainak köszönhetően. A holttest arcáról sosem készült kép, megtalálói szerint komor volt az arckifejezése. Mivel Mallory testétől nem messze megtalálták az ő jégcsákányát, többen arra következtettek, meg tudta állítani saját esését, a homlokán talált súlyos sebet azonban akár a csákány is okozhatta. A kutatóexpedíció tagjai egy sziklarakást emeltek sírhely gyanánt Mallory teste fölé.

Nagy Ramszesz fáraó (Kr. e. 1303-1213), Egyiptom

II. Ramszesz a XX. dinasztia nagy formátumú uralkodója volt. A halálához vezető események több mint egy évezrede vita tárgyai. Szerencsés tehát, hogy holttestét kezelések egész sorának vetették alá a mumifikálás folyamata alatt, így földi maradványai jó állapotban maradtak az utókorra. Sírja és múmiája megtalálása választ adott a legközvetlenebb kérdésre: a CT-vizsgálatok mély vágás mutattak ki II. Ramszesz torkán, amely 7 centiméter hosszan csaknem eléri a gerincoszlopot is. Ez a vágás nem csupán a legfőbb vérereket vághatta el, de nyelő- és légcsövét is, véget vetve Egyiptom egyik legnagyobb fáraója uralkodásának.

A „nedves múmia” (14. század körül), Kína

A kínai Taizsou városában útépítés közben akadtak rá erre a 700 év körüli, Ming-dinasztia kori múmiára, amely körülményei ellenére kiváló állapotban maradt fenn, teljes ruházatával együtt egy víztől teljesen átázott koporsóban. A 150 centiméter magas nő épen maradt haját továbbra is tartotta egy ezüst hajtű, kezén pedig egy hatalmas jáde gyűrűt találtak. A koporsó tetején egy ezüst medál volt elhelyezve, amely vélhetően védelmet volt hivatott biztosítani a halott számára.

Ötzi (Kr. e. 3300 – Kr. e. 3255), Olaszország

Ötzi, a „jégember” egy, a Kr. e. 33. századból természetes úton fennmaradt múmia, akit 1991 szeptemberében találtak Ausztria és Olaszország határán, az Ötz-völgyi-Alpokban, Hauslabjoch közelében. Nevét a hegységről kapta. Ötzi Európa legrégebbi természetes úton fennmaradt múmiája, és korábban soha nem látott betekintést nyújtott a rézkori európai lakosok életébe. Halálának oka vélhetően a fejét ért ütés volt. Teste és holmijai a Dél-Tiroli Régészeti Múzeumban tekinthetők meg az olaszországi Bolzanóban.

A grauballei ember (Kr. e. 3. század), Dánia

A grauballei ember a tollundihoz hasonlóan egy dániai tőzegmocsárból került elő, 1952-ben. Épen maradt vörös haja, torz arckifejezésé és kivehető arcvonásai az egyik legnyugtalanítóbb kinézetű múmiává teszik. Belső szervei közül mája teljes épségben fennmaradt, az ezen végzett radiokarbon kormeghatározás azt mutatta ki, hogy a Kr. e. 3. században élhetett, az a tény pedig, hogy semmilyen tárgyakat nem találtak a közelében, arra enged következtetni, hogy a tollundi emberhez hasonlóan rituális áldozatként ölhették meg: körülbelül 30 éves lehetett, amikor egy mély vágást ejtettek a torkán.

Tutanhamon fáraó (Kr. e. 1341 – Kr. e. 1323), Egyiptom

Tutanhamon, a XVIII. dinasztia híres fáraója kilencévesen lett Egyiptom vezetője, és haláláig uralkodott – ez azonban mindössze tíz évet jelentett. Sírját a Királyok Völgyében (ahol múmiája most is található) Howard Carter angol régész fedezte fel 1922-ben, teljesen ép állapotban – ez volt a valaha felfedezett legteljesebb egyiptomi királysír. Az egyiptomi hit fő célja az örök élet volt, ennek érdekében örök időkre igyekeztek megőrizni a holttesteiket is, hogy a túlvilágon is használhassák őket.

18 kiváló állapotban megmaradt, hátborzongató holttest a történelemből

Aktuális számunkat keresse az újságárusoknál vagy fizessen elő itt!

2018. ősz: Legendás apák és fiúk

Ízelítő a Magazinból

Legolvasottabb cikkeink

Facebook Twitter Tumblr

 

Váltás az asztali verzióra