Mi fán terem a háztartási régészet?
2015. február 27. 16:03 Berényi Marianna
Egyre nagyobb a szerepe
A háztartási régészet kifejezést 1982-ben olvashattuk először Richard R. Wilk és William L. Rathje az American Behavioral Scientist című folyóiratban megjelent tanulmányában, de a háztartások régészeti kutatásának módszertanát 1976-ban a The Early Mesoamerican Village című kötet éppúgy megalapozta, mint a francia Annales iskola. Azóta a háztartás vagy a házi tevékenységek régészete (domestic archaeology) az írás nélküli vagy a korlátozott írásbeliséggel rendelkező kultúrák vizsgálata során egyre fontosabb szerepet tölt be, különösen a Kolumbusz előtti közép-amerikai régió és a Közel-Kelet kutatása során születtek szép eredmények.
Ahogyan Fábián Szilvia a disszertációjában fogalmaz, a téma kutatásának felvirágzását annak köszönheti, hogy betekintést nyújt az őskori közösségek hétköznapi és szakrális életébe, és szemlélteti a társadalom legalapvetőbb egységének társadalmi, gazdasági, politikai és ideológiai mibenlétét. Az elemzések útján bepillantást nyerhetünk a háztartások mindennapi életébe, mivel a régésznek sikerül láthatóvá tenni azt, ami valójában láthatatlan a társadalmon belül. A háztartási egységek vizsgálata során – az ásatásokon, a leletanyag-feldolgozásokon, elemzéseken és az eredmények értelmezésén keresztül – közelebb juthatunk a háztartás tagjainak elképzeléseihez és az általuk végzett tevékenységek mozgatórugóihoz.
„A háztartásrégészet a lakóházat és annak környezetét nem egyszerűen fizikai egységnek tekinti, hanem gazdasági-társadalmi szempontból vizsgálja, a telepjelenségek és leletszóródások együttes, funkcionális értelmezésére törekszik. Azaz a régészeti anyag szempontjából értelmező kategória” – mondta Kalla Gábor, az ELTE Régészettudományi Intézetének docense. Ugyanakkor viszont a háztartás fogalmának köszönhetően a régészek nem a társadalom egészével kapcsolatban fogalmazzák meg kérdéseiket, hanem egy-egy gazdálkodási egységet vizsgálnak, miközben nem veszik alapértelmezettnek, hogy egy háztartásban egy család élt, és azt sem, hogy egyetlen épületben egy háztartás működött, vagy éppen fordítva. A család, a háztartás és az együttlakás nem egybeeső fogalmak, hanem ezeket az elemzés során külön kell vizsgálni.
A téma egyik teoretikusa, S. G. Souvatzi A Social Archeology of Households in Neolithic Greece című kötetében hangsúlyozza, a családtagokkal ellentétben egy háztartás tagjai nem rokoni viszonyokra, hanem kölcsönös együttműködésre építik a kapcsolatukat. Ahogy Fábián Szilvia összefoglalta, a háztartást mint analitikai egységet a rokonsági kötelékek helyett a funkcióra és a viselkedésre alapozva vizsgáljuk, így a kultúrák közötti összehasonlítás, a folyamatok megragadása lehetővé válik. A háztartáshoz jelenleg öt széles körben elfogadott és a kutatásokban is megjelenő funkció köthető: a termelés, az elosztás, a továbbítás, a reprodukció és az együttlakás.
A háztartás a személyen túli következő legkisebb elemzési szint, és a korai társadalmak működése és változása alapvetően a háztartások interakciójának köszönhető, működésük megértése kulcskérdés a nagyobb közösségek vizsgálatához. Különösen azért, mert amikor a régészek feltárnak egy települést vagy egy lakóépületet, akkor főleg a háztartások tevékenységének lenyomatát tárhatják fel, majd ezek alapján vizsgálják a háztartás anyagi, társadalmi és szimbolikus vetületét, a háztartás jellegét.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
