Titkosrendőrök figyelték a legnagyobb magyar fiának minden lépését
2023. április 29. 17:10 Múlt-kor, ArchívNet
„Szemeink előtt elvonul eredményes munkásságának képe s megremeg a szívünk, ha arra gondolunk, hogy nincs többé. [...] Minden tűzoltót, aki egyszer vele találkozott, örökre magához bilincselt. Szinte elfeledtük, hogy a nagynevű magyar mágnás a török főúr, a hatalmas táborszernagy van velünk. [...] és az itt maradt generáció nem tehet mást, mint folytatja az építő munkát ott, ahol ő abbahagyta, abban az irányban, amint ő megkezdte és azzal a czélzattal, amivel ő akarta: naggyá tenni a tűzoltói munkával is édes hazánkat, Magyarországot.”
Kocsis Piroska Gróf Széchenyi Ödön, a magyar mágnás és a török főúr című tanulmánya az Archívnet internetes folyóirat 14. évfolyamának 6. számában jelent meg, és erre a linkre kattintva olvasható teljes egészében.
Széchenyi Ödön gróf a „legnagyobb magyarnak”, gróf Széchenyi Istvánnak másodszülött fia 1839. december 14-én, Pozsonyban született. Bátyja, Béla földrajztudós és geológus volt, a Magyar Tudományos Akadémia tagja, jeles Ázsia-kutató, aki 1878-1879-ben Lóczy Lajossal a tibeti fennsíkot tanulmányozta.
Ödön gróf Nagycenken élt, neveltetése megfelelt társadalmi helyzetének. Bártfai Szabó László (1880-1964), a család történetéről írott háromkötetes munkájában (A sárvár-felsővidéki gr. Széchenyi család története, I-III. (Bp., 1911-1926) így ír róla: „rakoncátlan fiú, sok baj van a neveltetésével [...] szülői viszont elkényeztetik. Különcségekre hajlik [...] nem volt, aki féken tartsa”.
Tanítói, nevelői nem tudtak rá hatni, mert „nem a serdülő, az oktatásra és vezetésre szoruló gyermeket látták benne, hanem a nagy Széchenyinek a fiát”. Tanulmányait Sopronban és Nagycenken a szülői házban végezte. Kitűnően beszélt franciául, németül, angolul, olaszul, törökül, ismerte a latin és a görög nyelvet. Nyolcéves korától apja nincs mellette, a szabadságharc bukásakor alig volt kilenc éves.
Édesapját sokat látogatta a döblingi gyógyintézetben, aki figyelmét a sportokra terelte, és fenntartotta benne a sportok iránti állandó érdeklődést. Apja tanácsára sokat utazott, hogy világot lásson. Széchenyi István 1858. október 25-én Döblingből, Tasner Antalhoz írt levelében írja, hogy „Ödön tengerész kíván lenni! Én nem bánom. Mi is lehetne más? Kossuth, ha megtudja, örülni fog, hogy praktikus buzdítása: „Tengerre magyar!” - fiamon is fogott.” Ödön gróf szeretett utazni, tervei között szerepelt egy hajóút Japánba is, amit valószínűleg édesapja hirtelen halála miatt nem valósíthatott meg.
Korán megmutatkozott kiváló műszaki érzéke és érdeklődése az újdonságok iránt, különösen a hajózás és a gépészet érdekelte. Mindenben kiváló akart lenni, méltó a „legnagyobb magyar” fiához.
1860. április 8-án édesapja meghalt. Pestre költözése előtt Nagycenken olyan mély behatás érte, ami egész további életét meghatározta. 1860. szeptember 2-án tűz ütött ki, mely nyolc házat és gazdasági épületet hamvasztott el.
A korabeli újsághír szerint „A nagy Széchényi Istvánnak egyik fia, Ödön [...] legott a szerencsétlenség színhelyére sietett, s a nemes szívű grófok elsők voltak az oltók között, magukat veszélynek téve ki úgy, hogy gróf Széchényi Ödön ruhája testén égni kezdett. Ők azonnal intézkedtek, hogy némileg enyhítsék a szerencsétlen károsultak nyomorát. Ugyanaznap Fertőszentmiklóson is tűz ütött ki, melynek 98 ház lett martaléka. A derék Ödön gróf itt is azonnal megjelent [...] Ő itt is tett a lehetőségig, másnap pedig kenyérrel látta el a számos éhezőket.” Mint önkéntes tűzoltó átesett a „tűzkeresztségen”, és bizonyára felötlött benne a tűzoltóságok megszervezésének gondolata is.
1861-ben Pestre költözött, és mint kalandokat kereső, nyughatatlan fiatalember lépett a közélet színterére. A kor azonban nem kedvezett a „legnagyobb magyar” rebellisként számon tartott fiának. Titkosrendőrök figyelték útjait, s igyekeztek személyét befeketíteni. A róla készült rendőri jelentésekből következtetni lehet arra, hogy miért nem sikerült közéleti terveinek többségét megvalósítania.
Politikai szerepvállalását az abszolutizmus hatalmi berendezkedése lehetetlenné tette. Közéleti tevékenységet csak különböző egyesületekben folytathatott, ezek közül sokan kérték fel – fiatal kora ellenére – alapítónak, közreműködőnek, a vonzó Széchenyi név előnyeinek reményében.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
