Az Apostoli Penitenciária levéltára és a késő középkori társadalom- és egyháztörténetírás
2006. március 21. 18:00 Erdélyi Gabriella
Lehetséges egyháztörténeti, társadalomtörténeti tematikák
A számos lehetőség közül csupán két olyan témát emelnék végül ki, amelyekről szinte összefüggő kép bontakozik ki országosan, illetve a pécsi kérelmek között is nagy számban szerepelnek. Az egyik ilyen téma a kolostorok mindennapi élete, a szerzetesség helyzete a reformáció előtt. Az 1510−1520-as években a hazai kérelmezők között ugyanis megszaporodnak a szerzetesség ügyei (141-ből 89 velük kapcsolatos). Sokan távoznak a rendek soraiból engedély nélkül, vagy kérik fogadalmuk érvénytelenné nyilvánítását, papi vagy éppen világi pályát választva helyette. A nyugtalanság, a belső konfliktusok jeleinek vélhetjük ezentúl a rendek közötti és a rendekenn belüli megélénkült mozgásokat is: az egyik kolostorból másikba költözést, vagy a kolostoron kívüli, inkább megyéspüspöki felügyeletet választó szerzetesi élet választását.
Mindez tehát a pécsi egyházmegyére is érvényes (rövid időn belül kb. 20 ilyen ügy kerül a Penitenciária elé). Közöttük a domonkosrendiek kérései dominálnak. Így a pécsi és borói kolostort többen is elhagyják: van akik a kolostoron kívül szeretnének tovább élni szerzetesként, mások végleg otthagyják a szerzetesi életet arra hivatkozva, hogy kiskorúan vagy szüleik, illetve a kolostori elöljárók által kényszerítve tettek csupán fogadalmat. A Penitenciárián érzékelhető változás mibenlétének, mögöttes okainak felderítése a jövő egyik izgalmas feladata.
A másik téma, amelyikre szerteném felhívni a figyelmet, az iskolák világa. A mintegy 500 diájk és klerikus kérelméből ugyanis megelevenedik nemcsak a káptalani, hanem a falusi és városi iskolák belső élete. A diákság helyzetét tekintve tanulságos például Pásztor Urbán esete, aki a pécsi egyházmegyei Paks (Paco) mezővárosában a plébániai iskolába járt, mellette harangozóként keresett magának zsebpénzt. Bizonyára ebből fizette szállását, amelyet egy Katalin nevű nő házában vett ki magának. Szép számmal kerülnek elő adatok a diáktársadalom belső tagolódására, játékaikra, fegyvereikre (pl. az íjat biztonsági okokból egy nyílvesszővel viselhették csupán). A diákok tanáraikkal való konfliktusainak elbeszélése során az iskolamesterek elmondják, miként alkalmazták a `tanárok szokása szerint` `a kellő fegyelem érdekében`, `javító szándékkal` a vesszővel való mérsékelt ütlegelést, amibe időnként mégis belehaltak a magyarázatként `beteges`-nek nevezett diákok. De nagyon tanulságosak a mobil diáktársadalomnak a helyi közösségekkel, világi és egyházi hatóságokkal vívott küzdelmeinek történetei is.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
