A közel-keleti nők és az iszlám 5 fő pillére
2007. december 2. 17:21
Mit vegyünk fel az imához?
A mecset éjjel-nappal nyitva állt, s számos esetben hajléktalanok, utazók, vagy éppen koldusok menedékhelyéül szolgált. A szentélyben a férfiakat és a nőket két méter magas vászonfüggöny választotta el egymástól, és az ima végeztével külön kapun távoztak. A muszlim férfiaknak rendszerint meg kellett jelenniük az istentiszteleteken. Különösen a közös pénteki imán, melyet egyetlen arab férfi sem hagyhatott ki. A nők is részt vehettek rajta, ha akartak, de ők otthon is elvégezhették.
A muszlimák e téren kedvezményeket élvezhettek. Vagyis nem volt kötelező részt venniük a reggeli imán, s nem kellett már napfelkelte előtt a hammámba menniük, otthonukban is szólhattak Allahhoz, és elegendő volt, ha szimbolikusan túlestek a rituális tisztálkodáson. Ez annyit jelentett, hogy az orruk és az ujjaik hegyét ledörzsölték egy maroknyi homokkal. A megtisztulás ezen formáját rövid tisztálkodásnak is szokták nevezni. A hosszú tisztálkodás a hammámban, a mecset szomszédságában zajlott.
Az utóbbi két dolog az imádkozás fontos feltétele. Rajtuk kívül kiemelendő a ruha, és a hely tisztasága. Ha mind a három feltételnek a hívők eleget tettek, akkor beléphettek Allah templomába, s megkezdődhetett a hozzá irányuló ima. A megadott időpontban az imám a mihráb előtt különféle mozdulatokat végzett, és közben az imát mormolta, melyet az összegyűltek utánoztak. `Ima közben négy ruku-t, meghajlást végeztek, és az imádkozást két szugud-dal fejezték be. A szugud-nál a sarkukon ülő hívek a földre borultak, oly módon, hogy homlokuk a talajt érintse, és kezüket maguk elé fektették. Mozdulataikat a strófák és formulák halk recitálásával kísérték. Az imák alatti testtartást és a strófák ejtését minden `rítus` aprólékosan szabályozta.`
A rakatot megelőző prédikáció tartalmazta: Isten dicsőítését, áldáskérést Mohamedre, imát a közösségért, a Korán recitálását, buzdítást a kegyességre és a hitvallást. A meghajlás, vagy földre borulás, azért képezte az imádkozás lényeges elemét, mert ez a mozdulatsor fizikailag testesítette meg a muszlim szó jelentését, vagyis az Allahnak való alávetettséget. Az arab nők és férfiak egymástól elzártan fohászkodtak Urukhoz. A muszlimák számára külön helyet jelöltek ki hátul, oldalt vagy a karzaton. Elsősorban az okból, hogy elejét vegyék a szemérmetlen gondolatoknak, melyek a közös földre borulást kísérhetnék. Az imát mindig eskü követte. Az igehirdetőket, imámokat, müezzineket, mecsetszolgákat és az énekeseket mindig nagy gonddal választották meg.
Ezeket a szempontokat vették figyelembe, ha valakit beiktattak vallási köztisztviselő feladatkörébe: a jelöltek nem lehettek túl fiatalok, sem túl szépek, sem túl elegánsak, nem idézhettek szerelmi tárgyú irodalmi történeteket és nem rögtönözhettek. Általában nem a legtehetségesebb előadók közül kerültek ki, de szentbeszédeikkel közvetlen kapcsolatot tudtak kiépíteni Allah és hívei között. Allah pedig nagyra értékelte, ha a hívek betartották utasításait.
Allah követői többször megkérdezték Mohamed prófétát, hogy Allah előtt mi a legkedvesebb jótett? Mire a próféta ezt felelte: `Az imádkozás elvégzése a kellő időben.` És tovább folytatta Allah szavait: Az imádkozás meghatározott időben végzendő előírás a hívőknek.` (4:103) Vagyis, ha a muszlimok megadott időben teljesítik, akkor Istenük segíti őket a munkában, és kiengesztelést hoz nekik a vétkeik miatt. Ha valaki elfelejti vagy átalussza az imádkozás idejét, köteles pótolni, amint lehetősége nyílik rá. Semmiképpen sem szabad várnia a következő nap hajnaláig. `Aki elfelejt vagy átalszik egy imádkozást, az végezze el akkor, amikor eszébe jut, és az engesztelés arra nézve.` - mondta Mohamed
Támogasd a 
szerkesztőségét!
